Vox Lux
Brady Corbet (2018)
Brady Corbet tud valamit. Ezt már a Simon Killer után is éreztem, de most, miután megnéztem és megláttam, hogy ő rendezte, iszonyú nagyot nőtt a szememben. (Látjátok milyen felkészülten választok filmeket manapság?!) Filmes szemmel nézve elképesztően izgalmas. Natalie Portman szokatlan szerepben, Jude Law rég volt ilyen határozottan jó, Scott motherfucking Walker zenéje, Lol Crawley izgalmas képei és hát a téma is igen érdekes. Mindezekről nem tudván, először elkezdtem nézni valami lehetetlen délutáni időpontban. 5 perc után meg kellett állítanom, mert láttam, hogy ennek meg kell adni a módját.
Tényleg megérdemli, mert nagyon koncentrált élmény. Mindig valamire erősen fókuszálja a nézőjét. Egy zenei előadásra, egy végeláthatatlan monológra, a fantasztikus képekre vagy éppen a zseniálisan használt narrációra (bizony). Az elég egyértelmű, hogy az első fele jobban tetszik, de minőségre kiegyenlítettnek mondanám. A helyzet az, hogy Natalie Portman annyira ellenszenves és kiállhatatlan benne, hogy valósággal irtóztam tőle. Elég merész, de kiváló alakítás. Személyes sztori, mégis teljesen aktuális a mai showbiznisz alapú közéletre való reflektálásként. Mindegyik oldala működik... Az osztályzatom egy óvatos tapogatózás, mert elsőre bőven nem tudtam az egészet befogadni. Nagyon izgalmas projekt! Ilyeneknél jut eszembe mindig megbecsült Tarr Bélánk, aki szerint már minden történetet elmondtunk a filmekben. Hát nem tudom. Én nagyon messze vagyok Béla bölcsességétől, de ez nekem új volt. 7/10
+ Raffey Cassidy foglalkoztatását endorszolom.
Brady Corbet tud valamit. Ezt már a Simon Killer után is éreztem, de most, miután megnéztem és megláttam, hogy ő rendezte, iszonyú nagyot nőtt a szememben. (Látjátok milyen felkészülten választok filmeket manapság?!) Filmes szemmel nézve elképesztően izgalmas. Natalie Portman szokatlan szerepben, Jude Law rég volt ilyen határozottan jó, Scott motherfucking Walker zenéje, Lol Crawley izgalmas képei és hát a téma is igen érdekes. Mindezekről nem tudván, először elkezdtem nézni valami lehetetlen délutáni időpontban. 5 perc után meg kellett állítanom, mert láttam, hogy ennek meg kell adni a módját.
Tényleg megérdemli, mert nagyon koncentrált élmény. Mindig valamire erősen fókuszálja a nézőjét. Egy zenei előadásra, egy végeláthatatlan monológra, a fantasztikus képekre vagy éppen a zseniálisan használt narrációra (bizony). Az elég egyértelmű, hogy az első fele jobban tetszik, de minőségre kiegyenlítettnek mondanám. A helyzet az, hogy Natalie Portman annyira ellenszenves és kiállhatatlan benne, hogy valósággal irtóztam tőle. Elég merész, de kiváló alakítás. Személyes sztori, mégis teljesen aktuális a mai showbiznisz alapú közéletre való reflektálásként. Mindegyik oldala működik... Az osztályzatom egy óvatos tapogatózás, mert elsőre bőven nem tudtam az egészet befogadni. Nagyon izgalmas projekt! Ilyeneknél jut eszembe mindig megbecsült Tarr Bélánk, aki szerint már minden történetet elmondtunk a filmekben. Hát nem tudom. Én nagyon messze vagyok Béla bölcsességétől, de ez nekem új volt. 7/10
+ Raffey Cassidy foglalkoztatását endorszolom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése