Missing
Eltűntnek nyilvánítva
Costa-Gavras (1982)
Hűha! Hirtelen nem is tudom hogy kezdjek bele. Nem nagyon találok fogást rajta. Meg egyébként is nehéz beszélni ilyen filmről, mikor maga az alkotás teljesen feleslegessé teszi azt (Tarr Béla remélem lát engem). Kicsit kilóg a filmes világból, mert a részleteit vizsgálva ugyan beilleszthető ilyen-olyan kategóriákba, de igazából elég egyedi koncepciója és megvalósítása van.
Először is roppant bátor és belemenős. Costa-Gavras alaposan körbejárta a történelmi hátteret, részletekbe menően átgondolta az ezzel kapcsolatos mondanivalóját és szenvtelen stílusával, amolyan keresetlenül elénk is tárja mindezt. Naivitás- és nagyotmondásmentesen, szinte dokumentarista módon. De közben az amerikai iskola alapjait is szem előtt tartja, ugyanis kiválóan kidolgozott emberi kapcsolatokra, illetve az ő történetükre építi fel. A feleség-após, a turisták-bürokraták, az amerikaiai-chileiek mind-mind érdekes szempontokat szolgáltatnak. Az egymással kapcsolatba se kerülő, ám mégis a szemünk előtt alakuló apa-fia viszonyról nem is beszélve.
Technikailag is roppant izgalmas film. Mennyi statiszta! Mennyi kidolgozott szituáció és visszapillantás! Mennyi drágán megvalósítható képi megoldással mesélő történetelem! Zseniális az időkezelés, a fontosabb színészek pedig mind brillíroznak. Összesen talán annyit tudnék felhozni, hogy a mellékszereplők nem valami emlékezetesek, illetve a fényképezés minősége azért mai szemmel már nem valami varázslatos.
Az osztályzatom óvatos, ez egy kivételesen kiváló film. Jobb nézési körülményeket igényelt volna, illetve egy sürgős újrázást is kívánna (de who am i kiddin', úgyse lesz idő rá). 8/10
Costa-Gavras (1982)
Hűha! Hirtelen nem is tudom hogy kezdjek bele. Nem nagyon találok fogást rajta. Meg egyébként is nehéz beszélni ilyen filmről, mikor maga az alkotás teljesen feleslegessé teszi azt (Tarr Béla remélem lát engem). Kicsit kilóg a filmes világból, mert a részleteit vizsgálva ugyan beilleszthető ilyen-olyan kategóriákba, de igazából elég egyedi koncepciója és megvalósítása van.
Először is roppant bátor és belemenős. Costa-Gavras alaposan körbejárta a történelmi hátteret, részletekbe menően átgondolta az ezzel kapcsolatos mondanivalóját és szenvtelen stílusával, amolyan keresetlenül elénk is tárja mindezt. Naivitás- és nagyotmondásmentesen, szinte dokumentarista módon. De közben az amerikai iskola alapjait is szem előtt tartja, ugyanis kiválóan kidolgozott emberi kapcsolatokra, illetve az ő történetükre építi fel. A feleség-após, a turisták-bürokraták, az amerikaiai-chileiek mind-mind érdekes szempontokat szolgáltatnak. Az egymással kapcsolatba se kerülő, ám mégis a szemünk előtt alakuló apa-fia viszonyról nem is beszélve.
Technikailag is roppant izgalmas film. Mennyi statiszta! Mennyi kidolgozott szituáció és visszapillantás! Mennyi drágán megvalósítható képi megoldással mesélő történetelem! Zseniális az időkezelés, a fontosabb színészek pedig mind brillíroznak. Összesen talán annyit tudnék felhozni, hogy a mellékszereplők nem valami emlékezetesek, illetve a fényképezés minősége azért mai szemmel már nem valami varázslatos.
Az osztályzatom óvatos, ez egy kivételesen kiváló film. Jobb nézési körülményeket igényelt volna, illetve egy sürgős újrázást is kívánna (de who am i kiddin', úgyse lesz idő rá). 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése