Gerry

Gus Van Sant (2002)

Nem is az a baj, hogy a kiindulás, az eltévedés milyen bénán és valószínűtlenül indul, mert miért ne ülhetne szótlanul egymás mellett két barát a kocsiban, vagy miért ne lehetnének annyira ostobák, hogy ilyen szerencsétlenül járjanak. Ezen még valamelyest túl tudtam lépni, de nyilván a nagy és emlékezetes élmény lehetősége már azonnal elveszett. A nagyobb probléma inkább az, hogy nem igazán látom értelmét a lassúságnak és a merengésnek. Az a kevés beszéd úgy kell ennek az üres sztorinak, mint a falat kenyér... Persze így utólag már könnyű okosnak lenni, hiszen ez Gus Van Sant első Tarr ihlette filmje, és az ugye később egyértelműen kiderül, hogy nem annyira sikerül felnőnie a bálványához. (A Last Days-t én amúgy nagyon szeretem.)

Viszont, meglepő módon, még így is egész pozitív élmény lett a végére. Nagyjából minden második jelenet tetszett. Kb. ekkor láttam valami pluszt a nézésekben, más nem igen van. Ennek megfelelően a fele játékidő lenne reális az anyaghoz. De azért van pár tényleg erős pillanat. Egy pásztázás eléggé belém égett, ahogy lassan végig kúszik a kamera a kietlen, könyörtelen, gyönyörű tájon. Illetve amikor már majd minden erejüket elvesztve totyognak, közben jön fel a nap és a háborítatlan természet ihlette zajok szólnak. Csak 103 perchez ez azért kevés. A végét Gus nagy ütésnek szánta, de teljesen hidegen hagyott.   6/10