Kjærlighetens kjøtere

Zero Kelvin
Hans Petter Moland (1995)

A komor, sejtelmes nyitány közben már szinte sírni támad kedvem, annyira csodálatos. És egy ilyen erős felütés után, várná az ember, hogy nagyot üssön, legalább a végére érve a film. Engem valahogy mégsem talált el. Rohadt jó a naturalista fényképezés és tetszenek a színészek alakításai is. De valahogy nem áll össze a kép. Nyilván megőrülnek az emberek ilyen kiszolgáltatott és lehetetlen helyzetben, de nehéz belőni a kort, az emberek akkori viselkedési normáit és hogy mi mennyire extrém. Nem érzem a egyetemességet, hogy örök érvényű lenne a mondanivaló és hogy a mindenkori emberi gyarlóságról szólna. Van benne valami furcsa, illetve valami még hiányzik belőle, hogy összeérjen. Szóval nehéz megmondani, hogy mi a konkrét gondom vele. További vizsgálódást igényelne, de ahhoz ugye újra kéne nézni, idő az meg nincs, és most már érdeklődés se annyira (a hangulat nem kapott el). Meg persze az is lehet, hogy csak rossz életszakaszban láttam és máskor simán összeállna... Egyébként kivitelezésre teljesen rendben van.   6/10