Jiang hu er nü

(Ash is Purest White)
Zhangke Jia (2018)

A kínaik azok ilyen kis apró, ferde szemű, güzü népek, akik lehajtott fejjel gyártják a nyugati ember holmiját, és közben elárasztják a földet szeméttel, na meg önmagukkal. Ha nem is ennyire sztereotipikus, de egy elég furcsa kép él bennünk, nyugati emberekben a távoli népről. Mert egész egyszerűen csak ennyit látunk belőlük. Nap mint nap találkozunk velük, esszük a kajájukat, amit használunk eszközöket, szinte csak náluk készülnek, de a kultúrájukból gyakorlatilag semmi nem jut el hozzánk. Ismerkedésnek rohadt jó ez a film, mert kiválóan prezentálja, hogy ők is ugyanolyan emberek mint mi. Egy furcsa, sok időt felölelő, se veled, se nélküled, se mással kapcsolat bemutatásával sorra kerül elég sok aspektusa az életüknek. Jó nézni, mert rengeteg dologra rá lehet csodálkozni. Filmtechnikai szempontból kikezdhetetlen, abszolút profi kivitelezésű. Engem a történet nem igazán mozgatott meg, de ez ne szegje senki kedvét, bőven megéri megnézni.   7/10