Desert Hearts

A szerelem sivataga

Donna Deitch (1985)

Miért tartották vissza előlem az információt azok, akik ismerik ezt a filmet? Ez az én nagy kérdésem. Amikor olyan mesterművek kerülnek terítékre, mint a Portré a lángoló fiatal lányról, akkor az "öreg", sokat látott kritikusoknak illő lenne előállni, hogy: "Hello, van ám ennek egy kiváló előképe!" Mert én csak nemrég hallottam róla fél füllel valahol, mint egy elfeledett gyöngyszemről. Mostantól viszont elsőszámú pártfogója leszek, mert ezt bizony minden filmkedvelőnek látnia kell.

Ebben a korban, amikor a film készült, az USA-ban nem nagyon voltak jellemzőek az életszagú párbeszédek, még a független filmekben sem. Nade itt, nemcsak hogy teljesen életszerűek, de még emlékezetesek is. A szövegkönyv egyszerre tanuskodik kiváló humorérzékről és a két főszereplő helyzetének átható ismeretéről. A gyengéd, félénk közeledés közben remegve benyögött "I don't usually feel this way at 11 o'clock in the morning."-nál tényleg hangosan felnevettem, mert hát ki számítana ilyen szintű szellemességre ebben a pillanatban. De nem csak ebben nyilvánul meg az alázatos hozzáállás. Ez az allgirl crew (a regényt és a forgatókönyvet is nő írta, illetve a rendező is nő) mintha valami mágikus, mély egyetértésben létezett volna a film készítése során, annyira megkezdhetetlen egységben van az egész produkció. Persze ez nem abban nyilvánul meg, mint a fent említett filmben. Itt nincs kimérve és megtervezve minden rezdülés. Sokkal spontánabbnak és rendezetlenebbnek tűnik a végeredmény, de az arányai és az írás az egyszerűen mesteri. Ahogy a lezárás is, ami iszonyúan sokat dob az egész produkció súlyán. Erről azt hiszem, elég ha annyit mondok, hogy vetekszik a Before Sunset zárásával... Fúú, de jól esett, goddamit.   9/10

+ Ez a film is megerősít az elméletemben, hogy kb. bárkiből ki lehet hozni fantasztikus alakítást, hiszen azóta Helen Shaver és Patricia Charbonneau is teljesen eltűnt a süllyesztőben, pedig amit itt nyújtanak, az erősen top tier acting.