Joe

David Gordon Green (2013)

Többször beszereztem már ezt a filmet, és többször jutottam arra, hogy nem fogom megnézni. Aztán csak rávettem magam, és szerencsére nem bántam meg. Nagyon nem! Rémesen nagy hiba lett volna kihagyni.

Több okból is féltem nekiállni. Például a fene se érti, hogy mi hajtja David Gordon Greent. Csinált már remekművet (All the Real Girls), felesleges folytatást (Halloween), vállalhatatlan humorú vígjátékot (Your Highness), szóval nehéz belőni, hogy mire lehet tőle számítani. És hát ott van a Cage faktor. Nála sose lehet tudni, hogy mihez adja a nevét, és mi sül ki belőle.

Természetesen megkapjuk a magunk Nicolas Cage freakout adagját is, de egyáltalán nem a trash oldal kerül előtérbe. Green most megint peremvidéken élő, kilátástalan közegbe kalaúzol minket. Ezt a közeget nagyon érti. Hajszálvékony mezsgyén táncolva, valóságosnak megélhetően tolja az arcunkba a – hollywoody mércével – már-már szinte pornóba hajlóan nyersen ábrázolt kegyetlen világot. Főhőseink vergődése fájdalmas és élő ebben a nincstelen, céltalan, elvtelen pöcegödörben. Cage remeklése mellett (állítása szerint ez a szerep áll hozzá a legközelebb) Tye Sheridan is jó, de az extra élményt a tényleg az utcáról berángatott Gary Poulter adja (két hónappa a forgatás után az utcán halt meg). Nem tudom, hogy az ő ösztönösségének vagy Green éles látásának van nagyobb szerepe ebben, de igazából mindegy is. Ez az alakítás a film esszenciája. Félelmetes, kiismerhetetlen, de valahol nagyon emberi. Tudom, hogy nagy szavak ezek, de az egyik legegyedibb, legmegrázóbb alakítás amit valaha láttam.

A filmben amúgy szépen el vannak egyengetve a különböző hatások. Ponyvás krimi, B-filmes akció, de minden szépen beleolvad a drámába. A zene szuper, a kép is szuper, minden szuper.   8/10