Deus Ex Musica #1

Current 93 - Not beacuse the fox barks


Nyilván mindenki keni, vágja David Tibet teljes átláthatatlan diszkográfiáját. Sok újat így nem is tudok mondani azzal, hogy ez az apokaliptikus szám egy sokad-virágzás eredménye. Amikor megannyi kultkedvenc album után, már sokan kezdtek lemondani róla a felkiáltással, hogy "Ez azért már sok a jóból!", kijött a rémisztően gyönyörű Birth Canal Blues EP, majd egy évre rá a következő sorlemez, az Aleph at Hallucinatory Mountain. Egy remek album. [A] kategóriás. Ebből következik, hogy igazi egység van a számok között, de nem úgy ahogy a legtöbb albumon.
Erős, zajos nyitás után, sorra halkulnak és lassulnak a dalok, míg eljutunk a fordulóponthoz, ahol a korábbiak tudatában, kényszerűen csak két lehetőség van. Vagy unalomba fullasztja csalódást keltően, vagy valami csavarral a javára fordítja és egy csapásra új jelentést ad az addig elhangzottaknak. (Na melyik lesz? Valaki? :D)


Az egész erre az egy gigantikus riffre épül. Egy nagy blöff mondhatnánk. Ha rosszul sül el, az egész értelmét veszti. De persze Tibet van akkor zseni, hogy behúzza. A beteljesült jóslat, az apokalipszis eljövetele vagy mittudomén mi, de valami iszonyú jelentőségteljes dolog bekövetkezése. Óhatatlanul felkapja az ember a fejét, a fülébe mászik, megborzong és kasza, kard vagy géppisztoly híján léggitározik, miközben legszívesebb torkaszakadtából üvöltené, hogy "Muuurderer!". Az áhítatos, megszállt, talán csak saját maga által értelmezhető kántálás akár nevetségessé is válhatna, de annyira karizmatikus és meggyőző, hogy engem még az se zavarna ha ő lenne az Antikrisztus, mindent elhiszek neki. A tíz perc nem telik el eseménytelenül. A hátulra kevert, de erős fegyverropogásszerű dobolás felpörgeti, a gitárszóló mélységet ad neki, a sikítozás megfűszerezi az ismeretlen borzalmak eljövetelének szagával. És végül a zseniális lezárás. Mit sem érne az egész, ha nem vergődnénk kétségek között a végére. Nyögésszerű bekiabálások, lassan kitisztuló kép, elcsendesedik és mi beletörődünk. Hogy mibe? A sorsunkba, az életbe. Ez erről szól.

Megjegyzések

  1. Sejtettem már tegnap, hogy valami zenekarral kapcsolatos lesz a dolog, de direkt nem kerestem rá Google-ben, hogy ma meglepetés érjen. :)

    A dalt végigtoltam most én is, de engem nem járt annyira át, mint téged. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ismerem az ízlésedet, de ez azért elég erősen rétegzene. Nem is könnyű darab, úgyhogy nem csodálkozom rajta. :)
      Ha látsz benne lehetőséget, akkor próbáld ki a teljes albumot egyben. És persze nem elsőre üt, kell rágni kicsit.
      Lesznek itt egyszerűbb darabok is, nem csak ilyen elvetemülteket szeretek. Stay tuned. ;)

      Törlés
  2. Szinte mindent meghallgatok, ami nem house/rave és techno, de valahogy az efféle elvont cuccok is kicsit taszítanak. Persze, lehet hogy megpróbálom most ezt a fentit, ki tudja. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése