2015. október 14.

Après mai

Május után
Olivier Assayas (2012)

Lehetett volna ez egy nagyon jó film is akár. A kort, az atmoszférát Assayas szépen építi fel, érdekesek a szereplők... Nade álljunk már meg. Miért ilyen búvalbélelt mindenki? Miért az ideológia tölti ki a mindennapjukat? Hogy lehet az, hogy mindnyájuk életét az eszmék határozzák meg? Miért kutatja mindegyikőjük ilyen látványosan és nyilvánvalóan az ismeretlent? És még egyszer: Hogy lehet mindenki ilyen komor és rideg? Tudom, hogy nem sok alja van az ilyesminek, de azért hasonlítsuk csak össze a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan szereplőivel az ittenieket. Hát lehet ekkora különbség negyveniksz év elmúltával és ezerötszáz kilométer távolságából? Tudom azt is, hogy nagyon más világ volt az, de azt azért nem hinném, hogy - kis túlzással élve - érzelemmentes robotok lettek volna az akkori fiatalok. Ilyetén módon, hiába a komoly hangvétel, a mély merítés, a remek, ráadásul ügyesen használt soundtrack, Lola Créton szépsége és még sorolhatnám az egyébként fantasztikusan részletgazdag kidolgozás többi fontos tényezőjét. A szereplők egyszerűen annyira nem valósak, hogy az egészből nem sül ki semmi. Bemutatja a közeget és kész. A történet olyan minimális, hogy se eleje, se vége nincs (ez egyébként nem lenne gond), minden apró rezdülés a hangulatkeltésre és a korhűség megteremtésére koncentrál. Ez a kombináció szerintem így ebben a formában sajnos nem elég.   5/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése