2015. október 6.

Jurassic World

Colin Trevorrow (2015)

Bár egyszer már azt mondtam, hogy nem fogom megnézni, de kíváncsi lettem a paradoxonra, miszerint mindenki akinek valamicskét adok a véleményére, azt mondta, hogy vacak, ellenben a többségi konszenzus valamiért mégis inkább a jó felé hajlik. Nem szerencsés ha túl kíváncsi az ember.


Amikor az első pár perc után kiderül, hogy épp egy agyonfikázható, a végletekig kiszámítható filmet nézek, el szoktam kezdeni néha megjegyezni vagy feljegyezni, hogy mi miatt nem jó. A kibővített változata ennek így néz ki:
– Az eredetiben is volt, így ebbe is kellenek gyerekek. Nincs nagyon funkciójuk a történetben, de azért kellenek bele. Teljesen érdektelenek maradnak egészen a végéig, sőt, elég mulatságos, hogy közben próbáltak nekik egy kis egymásra-találást, drámát kialakítani, ami teljesen a levegőben lóg.
– Vincent D'Onofrio és a főszereplő Bryce Dallas Howard karaktere maga a dögunalom. Előre lehet tudni, mikor mit fognak tenni. Kettejük közül BDH még rossz színész is, ráadásul úgy van kisminkelve, mintha direkt el akarnák csúfítani.
– Helyenként egész gagyi a CGI, de ez még hagyján ahhoz képest, hogy a megálmodott díszlet tökéletesen fantáziátlan és jellegtelen. Művészeket végre a CGI huszárok közé!
– Izmos férfi bütyköli a motort és közben tüntető jelleggel kólát iszik...
– Ha egy épp nem működő autót pillantunk meg, az szikrákat szór, nehogy eltévesszük észrevenni.
– Imádom a kék-sárga képet, mondtam már? Ez talán eddig a legbrutálisabban színszűrőzött megaprodukció. Remélem nem ennek köszönhető a rekordbevétel, mert akkor a Star Wars-nál kénytelenek lesznek kiiktatni minden más színt, ha biztosra akarnak menni. Egy kibaszott kék és sárga maszlag lesz a végén minden amerikai film.
– Az okos raptorok csodálatra méltó érzékelésüknek köszönhetően, kilométerekről odafutnak legyilkolni a dögöt, de mihelyst meglátják, elkezdenek beszélgetni vele. Az emberek látván pálfordulásukat, simán bemennek közéjük a sötét dzsungelbe. Igen.
– Az egész elszabadulás olyan nevetségesen erőltetetten jön össze, hogy egy biztonságtechnikai szakembernek se javaslom a film megtekintését, mert garantált a szívinfarktus.
– A cselekmény annyira szedett-vedett, látvány-orientált és egy irányba haladó, hogy belefájdul a fejem.
– Miért kell minden állatos filmben megszemélyesíteni az állatokat? Teljesen összerombolja még azt a kevés valóságérzetet is, ami addig megvolt.


Aztán meguntam. De ebből azért már látszik, hogy majd minden percre jut egy blődség. És ezt nem csak a kényes filmsznob mondatja velem, ezek alapvető karakter és cselekményvezérlési problémák. Az okosok kikutatták a számokat, hogy miből mennyinek kell lennie benne a kasszarobbantáshoz, a készítők pedig megalázkodva végrehajtották a feladatot. Sajnos sikerült nekik, úgyhogy mindenki fogvacogtatva várhatja a Star Wars 9. részét. Bár lehet, hogy addigra már JJ, meg Rian Johnson is elveszik a kedvet tőle... Ha belegondolok, hogy ezzel csak még inkább megerősödött a hollywoodi döntéshozók jelenlegi filozófiája, elkedvtelenedek. Kellenek látványos, egyszerű filmek, de legalább egy történetet képesek lennének összehozni alá! Kártékony termék, nagyon kevés érdemi szórakoztatást tud nyújtani. Lehet, hogy még ennyit se érdemelne.   3/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése