Dope

Rick Famuyiwa (2015)

Súlyos arcok, geeky shit, jó nők, pergő duma, váratlan fordulatok és az eszeveszett iram ide vagy oda, a film betartja a játékszabályokat és megmarad egy faji megkülönböztetés ellen kampányoló és a mindenek feletti egyenlőségét propagáló tömegterméknek. Mint ilyen produktum, a jó cél érdekében nyilván megengedőbb az ember, de igazából nem nagyon van szüksége arra, hogy a védelmére keljenek. Akármennyire is átlátszó, ahogy kicsit kényszeredetten próbálják elterelni a sablonosságról a figyelmet, jó érzés belemenni a játszmába amit kínál. A poénok színvonala sajnos hullámzó, de azért elég sok emlékezetesen beteg és agyament szituáció kiakasztja az agyat és elég jó százalékkal betalál. Profin kidolgozott minden téren, és a legfontosabb hibája is ebből származik, ugyanis a céljával ellentétesen nem sikerül személyessé varázsolni, pedig érezni, hogy nagyon dolgoztak rajta. Az őszinteség hiányzik belőle, ami pl. a Superbadet olyan önfeledté és mindenki számára másodpercek alatt érthetővé tette. Ebben a kacifántos, kicicomázott történetben is sok lehetőség lett volna, csak egyszerűbbé kellett volna varázsolni; nem kell mindent így túlgondolni. Mindenesetre az utóbbi időkben kevés ehhez foghatóan vicces, intelligens és közben mégis kellően meredek vígjáték készült, pedig igény az ugye volna. Filmbuziknak az aktualitása miatt amolyan kötelező jellegű darab.   7/10