Dead of Night (Deathdream)

Halálos álom
Bob Clark (1974)

Ő megmondta, hogy visszajön, csak arról nem volt szó, hogy milyen formában.

+ Az a mosoly tényleg veszettül freaky.
± Hangulatra és stílusra kicsit mellékvágánynak érződik a korabeli, zömében amerikai horrorokhoz képest, de aztán kiderül, hogy az alapok ugyanazok és nincs új a nap alatt. (Könnyen mondom ezt 2017-ben.)
– Másfél óra csupán, de még így is soknak érződik, mert végig tudni, hogy mire megy ki a játék. Tágabb értelemben, tehát a történetet tekintve és a jeleneteket tekintve is. Éppen ezért sokszor haladjunk már tovább érzést kelt a nézése közben.

– Apuka vajon miért lesz öngyilkos? A látottak alapján nem igazán érthető, hogy hogyan jutott idáig.

± A zene egyhangú és agyonhasznált ugyan, de egész hatásos.
– Katasztrofális a fényképezés. Minőségre és magára a technikára értve is.

Érdekességnek elmegy. Lám, a kanadaiak ilyet is tudtak. Nem teljesen megszokott a hangvétel, de annyi tényező zavar be a felhőtlen élvezetbe, hogy nehéz nem távolról, hanem beleélést imitálva tekinteni rá. Valószínűtlenek az emberi szituációk és a reakcióik, sematikus, valamelyest eseménytelen is, a megvalósítás meg gyér, szóval lehet mondani, hogy nem ájultam el.   5/10