Le Skylab
Francia hétvége
Julie Delpy (2011)
Very french, very Julie Delpy.
Nagy családi kavalkádot mutat be, egy hétvégi születésnapozás okán, az ország minden szegletéből összegyűlt tagok nagy mulatságát. És természetesen az összezördüléseiket is. Mivel rengeteg szereplő van, viszont rendes főszereplő egy szál se, senkire nincs elég idő. Ám Julie Delpy épp így kamatoztathatja a legjobban tehetségét, ugyanis olyan zseniális, jellemző momentumokat ragad meg minden szereplővel kapcsolatban, hogy zsenialitását igazolva, egyszerre tud brillírozni a fejlett és kifinomult humorérzékével és közben, szinte bravúrosan, képes elegendő információval ellátni a nézőt ahhoz, hogy elhiggye és érezze a karaktereket. Emellett valamelyest formabontó filmnek is lehet nevezni, mivel lényegében nincs a hagyományos értelemben vett története, csupán követünk embereket, megtörténik pár jellemző családi esemény, telik az idő a rutinnal és egyszercsak vége lesz. Eszméletlen vicces és nagyon ügyesen ragadja meg a taglalni kívánt közeget. Drámát is csempész bele, megjelenik a coming of age szerelem, de a legtöbb szerepet színtiszta, szatirikus vígjátékelemek kapnak. Nagyon szépen áll össze.
A kvázi főszereplőnek tekinthető, ducikás kislány felnőtt énjének, napjainkban játszódó jelenete zárja keretbe a filmet. Először furcsának tűnt és nem tudtam hova tenni, de most, hogy átgondoltam, megértettem. Lényegében ezzel a helycserélős zavargolódással, ízig-vérig franciaként, a szabadság, egyenlőség, testvériség általa értelmezett, modern kori alkalmazására akarja felhívni a figyelmet. Ő (ugyanis hiába játszotta az anyját, a néző törvényszerűen belelátja az író-rendezőnőt ebbe a szerepbe), kissé arogáns módon, de kiállt a kényelmét jelentő helycseréért, ami nyilvánvaló módon egyből ellenállásba ütközött minden érintett fél részéről. Kis felindulás, diskurzus, megoldáskeresés, aztán engedve neki, minden "sértett" azonnal ráébredt, hogy milyen felesleges problémát okoztak akadékoskodásukkal. Meg kell nyílni, meg kell beszélni és jobb lesz. Ahogy egy családban is. Hát van mit tanulnunk tőle. 7/10
– Kár, hogy csak gyatra minőségben szerezhető be. :(
Julie Delpy (2011)
Very french, very Julie Delpy.
Nagy családi kavalkádot mutat be, egy hétvégi születésnapozás okán, az ország minden szegletéből összegyűlt tagok nagy mulatságát. És természetesen az összezördüléseiket is. Mivel rengeteg szereplő van, viszont rendes főszereplő egy szál se, senkire nincs elég idő. Ám Julie Delpy épp így kamatoztathatja a legjobban tehetségét, ugyanis olyan zseniális, jellemző momentumokat ragad meg minden szereplővel kapcsolatban, hogy zsenialitását igazolva, egyszerre tud brillírozni a fejlett és kifinomult humorérzékével és közben, szinte bravúrosan, képes elegendő információval ellátni a nézőt ahhoz, hogy elhiggye és érezze a karaktereket. Emellett valamelyest formabontó filmnek is lehet nevezni, mivel lényegében nincs a hagyományos értelemben vett története, csupán követünk embereket, megtörténik pár jellemző családi esemény, telik az idő a rutinnal és egyszercsak vége lesz. Eszméletlen vicces és nagyon ügyesen ragadja meg a taglalni kívánt közeget. Drámát is csempész bele, megjelenik a coming of age szerelem, de a legtöbb szerepet színtiszta, szatirikus vígjátékelemek kapnak. Nagyon szépen áll össze.
A kvázi főszereplőnek tekinthető, ducikás kislány felnőtt énjének, napjainkban játszódó jelenete zárja keretbe a filmet. Először furcsának tűnt és nem tudtam hova tenni, de most, hogy átgondoltam, megértettem. Lényegében ezzel a helycserélős zavargolódással, ízig-vérig franciaként, a szabadság, egyenlőség, testvériség általa értelmezett, modern kori alkalmazására akarja felhívni a figyelmet. Ő (ugyanis hiába játszotta az anyját, a néző törvényszerűen belelátja az író-rendezőnőt ebbe a szerepbe), kissé arogáns módon, de kiállt a kényelmét jelentő helycseréért, ami nyilvánvaló módon egyből ellenállásba ütközött minden érintett fél részéről. Kis felindulás, diskurzus, megoldáskeresés, aztán engedve neki, minden "sértett" azonnal ráébredt, hogy milyen felesleges problémát okoztak akadékoskodásukkal. Meg kell nyílni, meg kell beszélni és jobb lesz. Ahogy egy családban is. Hát van mit tanulnunk tőle. 7/10
– Kár, hogy csak gyatra minőségben szerezhető be. :(
Megjegyzések
Megjegyzés küldése