Fences
Denzel Washington (2016)
Igazából azt hiszem azzal van a bajom, hogy nem nekem szól és nem is igazán értem vagy érzem, hogy kinek kellene hogy szóljon. Egy olyan embert mutat be, akinek az a legfőbb erénye, hogy végigdolgozta az életét. Legalábbis az után, hogy fiatalon elszökött otthonról, jobb híján rablónak állt és egy gyilkosság miatt leülte az idejét. Egy önző ember, aki nagynak akarja feltűntetni magát, mert tudja, hogy sokkal többre lett volna képes. Ezt leplezendő, hablatyol, karattyol mindenféle elvekről, ami ha elsőre még nem, de másodjára már egyértelműen csak magyarázdkodásnak tűnik. Ez a nézőnek kisebb gond, mert csak 139 percet kell vele tölteni. Akik viszont együtt élnek vele, nehezen tudnak egyről a kettőre jutni. Éppen miatta. Ahogy idősebb lesz, egyre lejjebb húzza magát és a családját, de mivel ők továbblépnének egyre inkább egy megtűrt emberré válik. Nehéz kiigazodni azon, hogy végül mit akar a film mondani róla, hogy pontosan mi is vezérli. Viszont ahogy végül lezárásra kerül a film a temetésével, valamelyest pont kerül erre is. Kerekké válik a történet és mindenki le tud szűrni belőle valamit. Nem szokványos, hollywoodi módon, erősen megdolgoztatja a nézőt és szerethetővé filmmé ugyan nem válik, de mindenképpen élményszámba megy. Érdekesnek tapasztalatnak mondanám, ha ez a szó nem kapott volna azóta teljesen más jelentést. 7/10
– Sajnos eléggé kiütközik, hogy színházba készült darab filmre viteléről van szó. Denzel és August Wilson nem sokat foglalkozott azzal, hogy filmes nyelvre alakítsa.
± Bár túl hosszúnak nem mondanám, mert minden jelenetnek van értelme és egyáltalán nem unalmas, azért könnyen meglehet, hogy feszesebbre véve nagyobbat ütött volna.
– Majd minden hosszas, nem egyszer igen hangos vita és veszekedés a kerben történik, a többi ház ablakától pár méterre. Nem tudam szabadulni a gondolattól, hogy hányan csünghetnek ott folyamatosan és mi miért nem látjuk őket.
– Amikor több kamerát használnak és az egyik a közelieket veszi, egyértelműen látszik rajta, hogy rosszabb minőségű, mint a fő kamera. Olyasmi mintha digitálisan zoomolva lenne. Lehet, hogy tényleg. Bár java embernek nem tűnik fel majd úgyse, de azért kicsit gáz.
Igazából azt hiszem azzal van a bajom, hogy nem nekem szól és nem is igazán értem vagy érzem, hogy kinek kellene hogy szóljon. Egy olyan embert mutat be, akinek az a legfőbb erénye, hogy végigdolgozta az életét. Legalábbis az után, hogy fiatalon elszökött otthonról, jobb híján rablónak állt és egy gyilkosság miatt leülte az idejét. Egy önző ember, aki nagynak akarja feltűntetni magát, mert tudja, hogy sokkal többre lett volna képes. Ezt leplezendő, hablatyol, karattyol mindenféle elvekről, ami ha elsőre még nem, de másodjára már egyértelműen csak magyarázdkodásnak tűnik. Ez a nézőnek kisebb gond, mert csak 139 percet kell vele tölteni. Akik viszont együtt élnek vele, nehezen tudnak egyről a kettőre jutni. Éppen miatta. Ahogy idősebb lesz, egyre lejjebb húzza magát és a családját, de mivel ők továbblépnének egyre inkább egy megtűrt emberré válik. Nehéz kiigazodni azon, hogy végül mit akar a film mondani róla, hogy pontosan mi is vezérli. Viszont ahogy végül lezárásra kerül a film a temetésével, valamelyest pont kerül erre is. Kerekké válik a történet és mindenki le tud szűrni belőle valamit. Nem szokványos, hollywoodi módon, erősen megdolgoztatja a nézőt és szerethetővé filmmé ugyan nem válik, de mindenképpen élményszámba megy. Érdekesnek tapasztalatnak mondanám, ha ez a szó nem kapott volna azóta teljesen más jelentést. 7/10
– Sajnos eléggé kiütközik, hogy színházba készült darab filmre viteléről van szó. Denzel és August Wilson nem sokat foglalkozott azzal, hogy filmes nyelvre alakítsa.
± Bár túl hosszúnak nem mondanám, mert minden jelenetnek van értelme és egyáltalán nem unalmas, azért könnyen meglehet, hogy feszesebbre véve nagyobbat ütött volna.
– Majd minden hosszas, nem egyszer igen hangos vita és veszekedés a kerben történik, a többi ház ablakától pár méterre. Nem tudam szabadulni a gondolattól, hogy hányan csünghetnek ott folyamatosan és mi miért nem látjuk őket.
– Amikor több kamerát használnak és az egyik a közelieket veszi, egyértelműen látszik rajta, hogy rosszabb minőségű, mint a fő kamera. Olyasmi mintha digitálisan zoomolva lenne. Lehet, hogy tényleg. Bár java embernek nem tűnik fel majd úgyse, de azért kicsit gáz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése