The Devils
Ördögök
Ken Russell (1971)
Kultikus, extrém, egyedülálló, betiltott, nehezen beszerezhető meg minden, úgyhogy ismét nagy hiányosságot pótoltam be. In medias res, egészen a végéig próbáltam lelkesnek maradni, de akárhogy is próbálom fejtegetni, nagy hatást se közben, se utólag nem tudott elérni nálam. Ostobán leegyszerűsítve, nem más ez, mint egy korrekt film a középkori politikáról és annak kegyetlenségéről. A történet maga igen durva és tanulságos, de mindemellett azt is el lehet mondani róla, amit egyébként valóban nem sok film mondhat el magáról, hogy minden korban érvényes lesz a mondanivalója. Amíg ember az ember, addig ez így fog menni. A mai politikára is ugyanúgy él és 500 év múlva is élni fog.
Mint film, a híréhez képest szerintem túl kiszámítható. Ha a stílust leszámítjuk, akkor egy fantasztikus díszletek között, korhű jelmezekkel előadott, vallási témájú, történelmi drámát láthatunk. A középkor, amennyire én meg tudom ítélni, korhűen lett ábrázolva, legalábbis azt az érzetet kelti. Azon kívül, hogy valamilyen oknál fogva, majdnem minden szereplő bolond benne, nem sok különlegeset láthatunk. Provokatív és látványosan obszcén, de én azon már rég túl vagyok, hogy ilyesmi le tudjon nyűgözni. Azt a fajta extrémitást, amit Ken Russell ezekkel a realitástól messze elrugaszkodott, csoportos hisztériával felpörgetett jelenetekkel próbált ábrázolni, én így nem tudom átérezni. Kiabálnak, üvöltöznek, ránganak, stb. Ez számomra egy gyermeteg elképzelése az őrület egy magas szintjének. Hovatovább nem látom azt, hogy mitől váltak ilyenné, nem áll össze a karakterek fejében élő kép, hogy hogyan jutottak el idáig. A háttérben húzódó kőkeményen végigvitt politikai akarat viszont ragyogóan lett ábrázolva és ez az oldal dramaturgiailag is kellően hatásos.
Összességében: érdekességnek szerintem elmegy, de valljuk be, hogy a körülötte kialakult hercehurca nélkül, valószínűleg csak egy Flesh+Blood szintű, közepesen elfeledett film lenne. 6/10
Ken Russell (1971)
Kultikus, extrém, egyedülálló, betiltott, nehezen beszerezhető meg minden, úgyhogy ismét nagy hiányosságot pótoltam be. In medias res, egészen a végéig próbáltam lelkesnek maradni, de akárhogy is próbálom fejtegetni, nagy hatást se közben, se utólag nem tudott elérni nálam. Ostobán leegyszerűsítve, nem más ez, mint egy korrekt film a középkori politikáról és annak kegyetlenségéről. A történet maga igen durva és tanulságos, de mindemellett azt is el lehet mondani róla, amit egyébként valóban nem sok film mondhat el magáról, hogy minden korban érvényes lesz a mondanivalója. Amíg ember az ember, addig ez így fog menni. A mai politikára is ugyanúgy él és 500 év múlva is élni fog.
Mint film, a híréhez képest szerintem túl kiszámítható. Ha a stílust leszámítjuk, akkor egy fantasztikus díszletek között, korhű jelmezekkel előadott, vallási témájú, történelmi drámát láthatunk. A középkor, amennyire én meg tudom ítélni, korhűen lett ábrázolva, legalábbis azt az érzetet kelti. Azon kívül, hogy valamilyen oknál fogva, majdnem minden szereplő bolond benne, nem sok különlegeset láthatunk. Provokatív és látványosan obszcén, de én azon már rég túl vagyok, hogy ilyesmi le tudjon nyűgözni. Azt a fajta extrémitást, amit Ken Russell ezekkel a realitástól messze elrugaszkodott, csoportos hisztériával felpörgetett jelenetekkel próbált ábrázolni, én így nem tudom átérezni. Kiabálnak, üvöltöznek, ránganak, stb. Ez számomra egy gyermeteg elképzelése az őrület egy magas szintjének. Hovatovább nem látom azt, hogy mitől váltak ilyenné, nem áll össze a karakterek fejében élő kép, hogy hogyan jutottak el idáig. A háttérben húzódó kőkeményen végigvitt politikai akarat viszont ragyogóan lett ábrázolva és ez az oldal dramaturgiailag is kellően hatásos.
Összességében: érdekességnek szerintem elmegy, de valljuk be, hogy a körülötte kialakult hercehurca nélkül, valószínűleg csak egy Flesh+Blood szintű, közepesen elfeledett film lenne. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése