2017. május 25.

Raw

Nyers
Julia Ducournau (2016)

Mindig kardinális kérdés egy film befogadása esetén a meztelenség ábrázolásának mikéntje. 99%-ban öncélúan használják, hiszen minek is játszanak a vásznon elsősorban szép és kívánatos emberek, ha nem azért, hogy őket és domborulataikat lehessen nézegetni. (Tisztelet a ritka kivételeknek, akik maximálisan és minden tekintetben a közjó érdekében gyártják filmjeiket.) Ebből kifolyólag, elég nehéz úgy előadni, hogy természetesnek tűnjön és mégis ott legyen benne az a bizonyos élvezeti faktor. Ebben a filmben, egészen kivételes módon, úgy sikerül folyamatosan a képen tartani valamilyen formában és módon az intim testrészeket, hogy egyrészt teljsen természetesnek tűnik a történet alakulását és az adott jeleneteket illetően, és közben maximálisan elfedik vele a szándékot is, hiszen sosem látunk semmit fullban, célzottan, hanem csak úgy mellékesen és véletlennek tűnően. Ilyen módon sokkal kevésbé élvezetes (mint bűnös élvezet), de mégis elég merész és kendőzetlen hatást kelt, magyarul a realitásérzetet erősíti.


Ami egyébként elég fontos tényező a film egészét illetően. A történet jól bejáratott zsáner-elemekből építkezik, a karakterfejlődés is a szokásos sémák szerint működik, tehát lényegében a provokatív, kitárulkozó mivoltán felül, ami hírnevet is hozta neki, nem sok újat tud felmutatni. De ez csak egy szigorú nézőpont és önmagában nem sokat jelent, mivel ezen tények ellenére, meglepően jól működik. Sőt, fantasztikusan! Akár egy felnövéstörténetbe oltott szexuális ébredés szimbólumaként értelmezem, akár egy egyszerű, misztériummal átitatott véres horrortörténetként élvezem, ugyanolyan kerek. Ugyanazokat az ütőkártyákat használja, mint az utóbbi idők legjobb, konvencionális jellegű horrorjai, név szerint a Babadook és a Get Out (A It follows is ide sorolható, de azt idővel annyira megszerettem, hogy nem vagyok képes sehova besorolni.). Ezek a filmek nem magyaráznak agyon semmit, csupán egy erős misztériumra építenek, jump scare-ek és hagyományosan képi és hanghatásokra alapozó ócska eszközök helyett szépen megírt, modern történetbe oltott, átérezhető, emberszerű karakterek (fejlődés-/megváltás-)történetét mutatják be, melyben a kihívások nem mondvacsináltak és erőltetettek, hanem végül egy egyszerűen, univerzálisan értelmezhető szimbólumban kapcsolódnak össze. Magyarul egységesek és nem lóg ki belőlük semmi. Tökéletesen beleillik a sorba ez a film is. Külön öröm, hogy francia közegben, tipikusan francia emberekkel és problémákkal foglalkozik. Egyedi hang, intenzív audiovizuális élmény, kiegyensúlyozott írás és rendezés, kiváló színjátszás. Mégis mi a fene kellene még ezen kívül?   8/10


+ Azért jó pár jelenetnél szívtam a fogam és húztam össze a nyakam.
+ Most jöttem rá, hogy ezen film szereplői azok a mocskos, hedonista, öntörvényű franciák, akikkel a sziget fesztiválon találkozott mindenki a 2000-es évek elején, akikről aztán szétkürtölték mindenfele, hogy hát ezek meg milyen igénytelen egy népek.
+ Király, modern zenék jól használva.
+ A szerzett zene is nagyon hatásos.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése