2018. május 16.

A Quiet Place

Hang nélkül
John Krasinski (2018)

Csak és kizárólag a plusz hiányzik belőle. Ha egy szimpla zsánerfilmet vártam volna, ujjonganék, mert annak egészen kiváló. De a nagy ajnározás után, nekem kicsit több kellett volna. Csalódtam, a fene vigye el.


Aggodalomra azért semmi ok, hiszen remek hangulatot, intenzív feszültséget, kissé túl szokványos, de azért kellően átélhető érzelmeket, remek színészi játékot és szimpatikus szereplőket kapunk. Magyarán nem vész kárba a filmmel eltöltött időnk. Csak hát hiányzik belőle valami. Az átfogóbb kép, a merészség, a realizmusra való törekvés, vagy lehet, hogy elég lett volna a hollywoodi mézes-mázas réteg lehámozása is. Az apokalipszis után szépen éldegélnek a paradicsomban, nem nélkülöznek semmit, a nő gyönyörű, a terhesség problémamentesen lezajlik (azért egy újszülöttet nem hiszem hogy ilyen könnyen el lehet hallgattatni mint itt a kádas jelenetnél), minden rendben van, mindenről gondoskodtak, igazi first world problemek a legnagyobb nyűgök az életükben. Kivéve a gonosz erőket ugye. Olyan egyszerű, olyan kínosan szabályszerű és fantáziátlan ez a felfestett kép, hogy egészen elszomorodok tőle. Talán dramatugiailag sem teljesen oké, mert engem kicsit váratlanul ért a vége. Nem lettek felépítve rendesen a tétek, mert túlságosan el voltak foglalva a jelenetek működésének mikromenedzselésével. Amúgy ajánlott meg minden, de nem megy a kedvencek közé.   7/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése