Crash

Karambol
David Cronenberg (1996)

Gondolkodtam egy kicsit. Na nem sokat, mert nem érdemli meg, de azért egy kis időt rászántam és leszűkítettem a lehetséges tényállásokat csupán háromra:
1. Cronenberg hülyének néz mindenkit és a saját fétiseit agyonfilmezve élvezkedik, majd röhög az embereken, ahogy értelmezgetni próbálják.
2. Cronenberg komolyan gondolja amit prezentál, de az egy marha nagy zagyvaság.
3. Ez a magas művészet csúcsa, amihez én nagyon kevés vagyok.

Nagy segítség lenne persze, ha ismerném a könyvet, ami alapján készült, de valahogy nem jött meg a kedvem hozzá. Ám valójában mindegy is, hogy melyik tényállás az igaz. Ebben a filmben emberek egy csoportja, egymást hajszolva, kéjelegve nyögdécsel, karambolokról álmodozva. Ellenállhatatlan vágyat éreznek mindent agyonszexualizálni, másnak nem is élnek egyáltalán. Gondolom valami lenyűgöző szimbólum akar ez lenni szexuális frusztráltságra, párkapcsolati problémára, kitudja mire. De itt ezen felül bele lett keverve a homopánszexualitás, ez a felfoghatatlan autó és karambol fétis, a torzult emberi test imádata, meg tudom is én. Szerény pszichológiai tudásomról tanubizonyságot téve, egyszerűen nem tudom értelmezni, hogy mi az isten folyik itt. Elérte, hogy végignézzem, de csak azért, mert kíváncsivá tett, hogy összeáll e valamivé. Hát nem.   3/10