The Evil Within

Andrew Getty (2017)

Szóval a film készítője nem más, mint Andrew Getty, a híres, olajtól pénzes család egyik csemetéje. Mellesleg drogfüggő, remete, megszállott meg ilyesmi. Életviteléből adódóan furcsa lázálmok, félelmek lakoztak szegényben, amit egy film formájában próbált kiadni magából. 2002-ben kezdte el forgatni, különböző huzavonák után 2008-ban (!) már sikerült is befejezni. Aztán ráfeküdt az utómunkálatokra, amivel egészen a 2015-ös haláláig szötymörgött. A producer/vágó Michael Luceri vette a fáradságot és tényleg befejezte a nevében, hogy nehogy elessen a nép az élménytől és hogy láthassuk mi lakozott ebben gondterhelt, furcsán tekervényes agyban.

És hát azt a mindenit neki! Hát hol voltak erről a filmről a lelkes értekezések? Hát nem kíváncsiak már az emberek az egyedi szerzői hangra? Szégyellje magát mindenki, aki negligálta ezt a kis csodát!

OK. Bizony, van egy erősen amatőrfilmes érzete. Ebben szerepet játszik a főszereplőn kívüli színészek javának 90-es évek kori, B-filmes játékstílusa (Dina Meyer félig kivétel), a karakterek közötti beszélgetések egyszerűsége, de közre játszanak a darabos mozgású, a mai szemnek furcsának ható praktikus effektek is. Amik amúgy lenyűgözően kreatvíak és kurva jól néznek ki, szóval a negatívum listára közel sem kerülhetnek fel. A főszereplő viszont roppant izgalmas. Az eszköztára totál hétköznapi, de a szépen felépített kapcsolatrendszer miatt és a rendesen megalapozott elborulásának hála, teljesen működik a remálomszerű "átalakulása". Minden súlyos negatívum ellenére, meglepően jól működik a film. Valószínűleg azért, mert rohadtul érezni rajta a katyvasz mélyén rejlő embert, a személyes élményeket és végeredményben ez ad neki egy olyan erős kohéziót, amitől komolyan lehet venni és intenzíven át lehet élni. Nagyon érdekes és egyedi élmény. Legszívesebben nézném újra azonnal.   7/10