2018. május 2.

Una

Benedict Andrews (2016)

Gyerekmolesztálás, az nagyon kell a kis lelkemnek. Szerencsére nem egy sablonizált, politikailag korrekt nézőpont szerint kerül bemutatásra, hanem elgondolkodtatóan és sok idő távlatából. Lassú, csendes, egyszerű eszközökkel prezentálva. Pár dolog van, amit mondani szeretne, e köré alakítja a visszatekintéseket és a beszélgetéseket. Nem ítél el senkit, csak bemutatja a kapcsolatukat és engedi, hogy ízlelgessük. Hogy elítéljük, felmentsük őket vagy valamelyiküket. El lehet morfondírozni rajta, hogy lehet e értelme egy ilyen kapcsolatnak, hogy milyen hatása van a későbbi életükre és hogy mennyire lehet egy kalap alá venni az ilyen eseteket. Maga a történet alakulás nem valami érdekes szerintem. Kiszámítható és utazik a kínos, megbotránkoztató jelenetekre. Ebben a visszafogott stílusban ez egyáltalán nem bántó, csak ismerős érzetet kelt és a mögöttes gondolati tartalomhoz képest alantasnak hat. Evvel a két csodálatos színésszel és ebből a súlyos témából jóval többet kellett volna kihozni. Arról szó sincs, hogy megbántam volna, de erős hiányérzetem maradt utána.   6/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése