Body Snatchers
Testrablók: Az invázió folytatódik
Abel Ferrara (1993)
Nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy megnézzem. Mikor beszereztem, még nem voltam biztos benne, hogy tényleg látni is akarom, de ahogy belepörgettem, instant megszületett a döntés: még aznap este időt kell szakítani rá! Merthogy vááá, 90-es évek képek és hangulat. Nem is nagyon tudnám meghatározni, hogy mi alapján lehet ennyire nyilvánvalóan és azonnal beazonosítani ezeket a filmeket, de azt annál magabiztosabban állíthatom, hogy mivel ebben nőttem fel, tetszik ennyire ez a képi világ. Vegyük például a főszereplő Gabrielle Anwart. Csak ebben a korszakban voltak ilyen gyönyörű, ellenállhatatlan vonzerővel bíró, középszerű színésznők főszerepbe tuszakolva. Már csak miatta is érdemes megnézni a filmet. Egész biztosan nincs olyan néző, aki ne lenne legalább egy kicsit szerelmes belé, ahogy meglátja.
Másrészről, a lényegre térve, egy elpuskázott lehetőség a film. Mert a helyszínek tetszetősek, a sztori elemei rendben vannak, de a rendezés és az írás sincs azon a szinten, hogy ezt ki tudják használni. Súlyos képek maradnak dramaturgiailag kihasználatlanul (az első sikítás pl.) és elég kiszámítható a cselekmény is. Az 1956-os verziót nem láttam, de az 1978-assal karöltve mehet a rendes remake-ért kiáltó filmek nem valami népes táborába. 6/10
Abel Ferrara (1993)
Nem is tudom honnan jött az ötlet, hogy megnézzem. Mikor beszereztem, még nem voltam biztos benne, hogy tényleg látni is akarom, de ahogy belepörgettem, instant megszületett a döntés: még aznap este időt kell szakítani rá! Merthogy vááá, 90-es évek képek és hangulat. Nem is nagyon tudnám meghatározni, hogy mi alapján lehet ennyire nyilvánvalóan és azonnal beazonosítani ezeket a filmeket, de azt annál magabiztosabban állíthatom, hogy mivel ebben nőttem fel, tetszik ennyire ez a képi világ. Vegyük például a főszereplő Gabrielle Anwart. Csak ebben a korszakban voltak ilyen gyönyörű, ellenállhatatlan vonzerővel bíró, középszerű színésznők főszerepbe tuszakolva. Már csak miatta is érdemes megnézni a filmet. Egész biztosan nincs olyan néző, aki ne lenne legalább egy kicsit szerelmes belé, ahogy meglátja.
Másrészről, a lényegre térve, egy elpuskázott lehetőség a film. Mert a helyszínek tetszetősek, a sztori elemei rendben vannak, de a rendezés és az írás sincs azon a szinten, hogy ezt ki tudják használni. Súlyos képek maradnak dramaturgiailag kihasználatlanul (az első sikítás pl.) és elég kiszámítható a cselekmény is. Az 1956-os verziót nem láttam, de az 1978-assal karöltve mehet a rendes remake-ért kiáltó filmek nem valami népes táborába. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése