Widows

Nyughatatlan özvegyek
Steve McQueen (2018)

Azt nem mondanám, hogy messiásként vártam, de igen nagy lehetőséget láttam ebben a filmben. A női főszereplők és a rablás bűnös élvezetének ötvözete, egy realistára vett nézőponttal, igencsak kívánatos koncepció egy magamfajta filmkedvelőnek. Többé kevésbé ez meg is valósult, de a lelkesedésem sajnos nem élénkült fel.


A történet kicsit túl lett gondolva, a film fele környékén ellőtt fő fordulattal. Emiatt egyre inkább kezdtem elveszteni a realitás érzetét. Túl sok a szereplő, túl sok témába kap bele, túl sokat akar felvállalni. Nincs rosszul kidolgozva a politikai szál, de a főszereplőkre nem jut elég idő. Vagy meg kellett volna nyírni a kevésbé fontosakat, vagy fel kellett volna még jobban duzzasztani a játékidőt. Van olyan erős az alapanyag, hogy elbírta volna. A feka gengszterek/politkusok külön filmet érdemelnének, a Duvall/Farrell család is roppant izgalmas, a csajokról nem is beszélve. (Amikor Debicki belép A dress-ben a csarnokba... Kicsit belefájdult a szívem.)

Egyébként egész élhetően hozza a feminin oldalt a kézben cipelt kutyával, Debicki neurotikus jellemével, meg a megélésért/elismerésért küzdő többiekkel. És van egy csomó érdekes és emlékezetes pillanat. Mint például Robert Duvall kifakadása: "Now, listen to me, son. Listen, we made this city. We're not having it taken away from us by people who come here illegally... Or by people who can't stop, you know... making babies." Valahogy pont így képzeli el az ember a politikai elit hatalomhoz ragaszkodó köpönyegforgatóit. Ajánlott, de kicsit más hangsúlyokkal ütősebb lett volna.   7/10

Megjegyzések