Cold War
Hidegháború
Pawel Pawlikowski (2018)
A méltató kórus hangos zengésének létjogosultságát nem tudom kétségbe vonni, de átérezni se nagyon. Az igéző színészi játék lenyűgöz, a tűéles, rezzenéstelen képek megkapó stílust kölcsönöznek ennek a furcsa történetnek. Mert azért elég furcsa egy történet ez. A kelet európai szocialista lét hibátlanul lett ábrázolva és a szenvedélyes se veled, se nélküled kapcsolat is teljesen átélhető. A sok időt átölelő történet időbeni ugrásaival viszont elég nehezen birkóztam meg. Túl nagyokat ugrunk, nem tiszták az egymáshoz való hozzáállásuk változásai. Pl. amikor először Párizsba kerül a csaj, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, már együtt is vannak. Aztán meg veszekednek kettőt és már vissza is megy LO-ba. A pali meg mindenét feladva elmegy rabszolgának, de úgy hogy kb. esélye sincs a csajt viszontlátni. Aztán csak találkoznak megint, de az akkori helyzetében teljesen érthetetlen a döntése... Persze tudom, a szerelem. Csak én túl racionális vagyok ehhez. Pawlikowski, aki úgy néz ki számomra örök ígéret marad, könnyedén esik túlzásba, hogy az indokolatlanul lehangoló és pesszimista végkifejletét valahogy legitimálja. Kicsit fel is bosszantott.
Ugyanakkor, ahogy telnek a napok és a hetek a megnézése óta, elég sokszor jutottak eszembe képek és hangulatok a filmből, szóval valamit mégiscsak jól csinált. Megnézni kötelező, ez tiszta sor. Szeretni viszont remélem nem, mert nekem nem ment. 7/10
Pawel Pawlikowski (2018)
A méltató kórus hangos zengésének létjogosultságát nem tudom kétségbe vonni, de átérezni se nagyon. Az igéző színészi játék lenyűgöz, a tűéles, rezzenéstelen képek megkapó stílust kölcsönöznek ennek a furcsa történetnek. Mert azért elég furcsa egy történet ez. A kelet európai szocialista lét hibátlanul lett ábrázolva és a szenvedélyes se veled, se nélküled kapcsolat is teljesen átélhető. A sok időt átölelő történet időbeni ugrásaival viszont elég nehezen birkóztam meg. Túl nagyokat ugrunk, nem tiszták az egymáshoz való hozzáállásuk változásai. Pl. amikor először Párizsba kerül a csaj, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, már együtt is vannak. Aztán meg veszekednek kettőt és már vissza is megy LO-ba. A pali meg mindenét feladva elmegy rabszolgának, de úgy hogy kb. esélye sincs a csajt viszontlátni. Aztán csak találkoznak megint, de az akkori helyzetében teljesen érthetetlen a döntése... Persze tudom, a szerelem. Csak én túl racionális vagyok ehhez. Pawlikowski, aki úgy néz ki számomra örök ígéret marad, könnyedén esik túlzásba, hogy az indokolatlanul lehangoló és pesszimista végkifejletét valahogy legitimálja. Kicsit fel is bosszantott.
Ugyanakkor, ahogy telnek a napok és a hetek a megnézése óta, elég sokszor jutottak eszembe képek és hangulatok a filmből, szóval valamit mégiscsak jól csinált. Megnézni kötelező, ez tiszta sor. Szeretni viszont remélem nem, mert nekem nem ment. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése