Mid90s
Jonah Hill (2018)
Nem is tudom. Korábban ugyan nem gondoltam bele, de valahogy mindig nagyon bírtam Jonah Hillt. Megérzi az ember, ha egy jófej, értelmes egyén teszi a hülyét, mert másképp csinálja mint az átlag. Jól! Küzdelmem a vígjátékokkal sokszor emiatt is olyan kilátástalan. A sok üres, trendkövető színész nem tud hozzátenni az amúgy is gyakran gyatra anyaghoz. Nem úgy mint Hill Michael Cerával a Superbadben. Ami még mindig a közelmúlt talán legjobban sikerült vígjátéka. Nade ez csak egy a sok közül. A filmválasztásai, az ihletetten eljátszott, pontos humora mindig kiviláglik, még a komolyabb hangvételű filmjeiből is (Moneyball). És mostanra úgy néz ki megérett annyira, lett akkora a neve, hogy még bevállalósabb legyen, illetve más területen is könnyedén kipróbálhassa magát.
A Mid90s az első saját egész estés filmje, ő írta, ő rendezte. És hát basszus, le a kalappal előtte. Soha rosszabbat kezdésnek. Nem vacakol a mainstream filmes megfelelni vágyással, hanem belecsap a sűrűjébe. Egy messzemenőkig valóságos, harapnivaló hangulatú 90-es éveket ábrázol, mély alázattal és elhivatottsággal. Látszik, hogy ebben nőtt fel, mert egyszerűen minden él benne. A utcák, a terek, az emberek, a cselekedeteik, a kapcsolataik, a konfliktusaik, a problémáik. Los Angeles rohadt messze van innen, de amiket a testvérek között, az anyával kapcsolatban és elsősorban a barátságokban együtt átélünk velük, az univerzális és örök érvényű. A közeget remekül mutatja be, tele van finom részletekkel és odafigyeléssel, a sztori nem vállal sokat, de komoly mondanivalója van, elkerüli a kliséket, finom humort csempész bele, érdekesen kanyarítja a történetet és a jó irányba lyukad ki. Semmi negatívum nem jut eszembe, kegyetlenül élveztem nézni.
Ha bárki megkérdezte volna a trailer előtt, hogy vajon milyen filmet rendezne Jonah Hill, ilyen minőségi és átgondolt alkotásról azért álmodni se mertem volna. Aztán az előbb megpillantottam, hogy miket említett inspirációként (Kids, This Is England, Ratcatcher, The Sandlot), és ez mély megnyugvással telített el. Ha van még mondanivalója és meg akarja filmesíteni, akkor nagyon jó kezekben leszünk. 8/10
+ A zenehasználat kiváló (Gyöngyhaj!).
+ A 4:3-as képarány telitalálat a szemcsés képpel.
Nem is tudom. Korábban ugyan nem gondoltam bele, de valahogy mindig nagyon bírtam Jonah Hillt. Megérzi az ember, ha egy jófej, értelmes egyén teszi a hülyét, mert másképp csinálja mint az átlag. Jól! Küzdelmem a vígjátékokkal sokszor emiatt is olyan kilátástalan. A sok üres, trendkövető színész nem tud hozzátenni az amúgy is gyakran gyatra anyaghoz. Nem úgy mint Hill Michael Cerával a Superbadben. Ami még mindig a közelmúlt talán legjobban sikerült vígjátéka. Nade ez csak egy a sok közül. A filmválasztásai, az ihletetten eljátszott, pontos humora mindig kiviláglik, még a komolyabb hangvételű filmjeiből is (Moneyball). És mostanra úgy néz ki megérett annyira, lett akkora a neve, hogy még bevállalósabb legyen, illetve más területen is könnyedén kipróbálhassa magát.
A Mid90s az első saját egész estés filmje, ő írta, ő rendezte. És hát basszus, le a kalappal előtte. Soha rosszabbat kezdésnek. Nem vacakol a mainstream filmes megfelelni vágyással, hanem belecsap a sűrűjébe. Egy messzemenőkig valóságos, harapnivaló hangulatú 90-es éveket ábrázol, mély alázattal és elhivatottsággal. Látszik, hogy ebben nőtt fel, mert egyszerűen minden él benne. A utcák, a terek, az emberek, a cselekedeteik, a kapcsolataik, a konfliktusaik, a problémáik. Los Angeles rohadt messze van innen, de amiket a testvérek között, az anyával kapcsolatban és elsősorban a barátságokban együtt átélünk velük, az univerzális és örök érvényű. A közeget remekül mutatja be, tele van finom részletekkel és odafigyeléssel, a sztori nem vállal sokat, de komoly mondanivalója van, elkerüli a kliséket, finom humort csempész bele, érdekesen kanyarítja a történetet és a jó irányba lyukad ki. Semmi negatívum nem jut eszembe, kegyetlenül élveztem nézni.
Ha bárki megkérdezte volna a trailer előtt, hogy vajon milyen filmet rendezne Jonah Hill, ilyen minőségi és átgondolt alkotásról azért álmodni se mertem volna. Aztán az előbb megpillantottam, hogy miket említett inspirációként (Kids, This Is England, Ratcatcher, The Sandlot), és ez mély megnyugvással telített el. Ha van még mondanivalója és meg akarja filmesíteni, akkor nagyon jó kezekben leszünk. 8/10
+ A zenehasználat kiváló (Gyöngyhaj!).
+ A 4:3-as képarány telitalálat a szemcsés képpel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése