Under the Silver Lake

Kaliforniai rémálom
David Robert Mitchell (2018)

Tipikusan az a film, ami csak nagyon keveseket kap el. Keveseknek tud sokat mondani. A többi szerencsétlen (mint én) meg kényszeredetten mosolyogva bólogat, mert elismerni csak muszájból tudja. Technikailag kiváló és iszonyú ambiciózus projekt, de megszeretni kurva nehéz. Azt hiszem amikor néztem, akkor értettem, hogy mit akar mondani. Most már nem próbálkoznék meg felvázolni, és ez azért elég jól kifejezi a filmmel való kapcsolatomat. Nehéz lenne leplezni a csalódottságomat, mert David Robert Mitchell előző két filmje iszonyú erős atmoszférájú, nyílt, könnyen értelmezhető zsánerdarab volt, mégis megvolt bennük a kis plusz agy, ami megragadta az embert. Na azt persze erről se lehet mondani, hogy ne lenne benne agy, talán kicsit sok is. De csak részben áll össze eggyé, a rengeteg ötlet és szegmens meg nem mindig élvezetes annyira, hogy önmagában is megállja a helyét. Mégsem ez, hanem a játékidő a legnagyobb problémája. Túl nagy vállalás ennyi ideig lekötni a nézőt ilyen kuszasággal (ja nem kuszaság ez, hanem szerteágazó, improvizatív jellegű cselekmény). Megbánni azért nem bántam meg, de azt remélem, hogy D.R.M. következő projektje kicsit földhözragadtabb lesz.   6/10

+ Kivételesen egész találó a magyar cím.