Digging for Fire
Joe Swanberg (2015)
Párkapcsolattal foglalkozó, enyhén romantikus majdnem-dráma, vígjáték-szerű előadásban
Abból a szempontból majdhogynem egyedülálló film, hogy nincs igazi konfliktus benne. Lévén szó egy működő párkapcsolat válságocskájáról, nem történik semmi rendkívüli, durva vagy a klasszikus értelemben vett drámai. Eljutottak egy olyan pontra, ahol mindkettejüknek kell valami felpezsdítő, de szó sincs arról, hogy ne szeretnék egymást és ezáltal válogatott borzalmakká eszkalálódna a külön töltött hétvége intenzív elszabadulásként való megélése. Történnek bizonyos - egyébként kifejezetten vicces - élményszámba menő, flörtöléssel megspékelt haveros őrültködések, ezek továbblendítik őket a nehezén, onnantól meg megy minden magától. Még csak nem is beszélnek a problémáról. Se egymással, se mással. Ilyen a legjobb helyen is előfordul, hiszen mint tudjuk, problémák nélkül nincs párkapcsolat, és kell lennie mély pontoknak ahhoz, hogy értékelni tudja az enber a jót.
Kérdezhetnénk, hogy akkor mi végre készült el a film? Sokan vallják, tanítják, hogy ilyen formában nincs is létjogosultsága egy produktum elkészültének. Egy megmagyarázható ok talán az, hogy ilyen még nem (nagyon) készült. De miért ne lehetne bemutatni azt a néma tömeget, akiknek valamilyen megmagyarázhatatlan módon sikerül egy egészséges párkapcsolatban tengődniük, neadjisten boldogoknak lenniük? Mert itt igazából erről van szó, egy példa bemutatásáról, arról, hogy a szerencsések valahogy így élnek.
Nem csak kísérletként jó film, hiszem az előadás formája közel se kísérleti. Simán beilleszkedik az olyan modern, intelligens, párkapcsolatokkal foglalkozó, amerikai függetlenfilmesek korábbi darabjai közé mint Jason Reitman, Lynn Shelton, Gina Prince-bythewood, Duplass tesók, Nicole Holofcener és nem tudom kit hagytam ki. Csak a történet maga olyan, szinte érdektelenségekről szóló és könnyű, hogy kitűnik még a rengeteg hasonló alapszituációjú drámácska közül is. Annak ellenére, hogy tudatában van az ember, hogy így is működhet egy kapcsolat, jó nézni, hiszen filmen ilyesmi eddig nemigen létezett. És jó látni azt is, hogy sikerül egy elejétől a végig szórakoztató filmet csinálni róla, pedig lényegében alig szól valamiről. 7/10
Párkapcsolattal foglalkozó, enyhén romantikus majdnem-dráma, vígjáték-szerű előadásban
Abból a szempontból majdhogynem egyedülálló film, hogy nincs igazi konfliktus benne. Lévén szó egy működő párkapcsolat válságocskájáról, nem történik semmi rendkívüli, durva vagy a klasszikus értelemben vett drámai. Eljutottak egy olyan pontra, ahol mindkettejüknek kell valami felpezsdítő, de szó sincs arról, hogy ne szeretnék egymást és ezáltal válogatott borzalmakká eszkalálódna a külön töltött hétvége intenzív elszabadulásként való megélése. Történnek bizonyos - egyébként kifejezetten vicces - élményszámba menő, flörtöléssel megspékelt haveros őrültködések, ezek továbblendítik őket a nehezén, onnantól meg megy minden magától. Még csak nem is beszélnek a problémáról. Se egymással, se mással. Ilyen a legjobb helyen is előfordul, hiszen mint tudjuk, problémák nélkül nincs párkapcsolat, és kell lennie mély pontoknak ahhoz, hogy értékelni tudja az enber a jót.
Kérdezhetnénk, hogy akkor mi végre készült el a film? Sokan vallják, tanítják, hogy ilyen formában nincs is létjogosultsága egy produktum elkészültének. Egy megmagyarázható ok talán az, hogy ilyen még nem (nagyon) készült. De miért ne lehetne bemutatni azt a néma tömeget, akiknek valamilyen megmagyarázhatatlan módon sikerül egy egészséges párkapcsolatban tengődniük, neadjisten boldogoknak lenniük? Mert itt igazából erről van szó, egy példa bemutatásáról, arról, hogy a szerencsések valahogy így élnek.
Nem csak kísérletként jó film, hiszem az előadás formája közel se kísérleti. Simán beilleszkedik az olyan modern, intelligens, párkapcsolatokkal foglalkozó, amerikai függetlenfilmesek korábbi darabjai közé mint Jason Reitman, Lynn Shelton, Gina Prince-bythewood, Duplass tesók, Nicole Holofcener és nem tudom kit hagytam ki. Csak a történet maga olyan, szinte érdektelenségekről szóló és könnyű, hogy kitűnik még a rengeteg hasonló alapszituációjú drámácska közül is. Annak ellenére, hogy tudatában van az ember, hogy így is működhet egy kapcsolat, jó nézni, hiszen filmen ilyesmi eddig nemigen létezett. És jó látni azt is, hogy sikerül egy elejétől a végig szórakoztató filmet csinálni róla, pedig lényegében alig szól valamiről. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése