2015. szeptember 3.

Hunter Prey

Sandy Collora (2010)

Az idő nagy részében humanoidokat látunk esetlenül közlekedni sivatagi körülmények között. Kicsit úgy néznek ki mint akik totál bénák és ez nem valami érdekfeszítő látvány. Monoton, folyton ugyanarra a nyögdécselő, homokban csúszkáló lényekre lyukadunk ki és unalmas a klisés katonai parancsolgatás is. Főleg hogy kiderül, az idegenek között is ugyanazok a felettesi beidegződések élnek, mint az embereknél. Hát nem valami fantáziadús. Ahogy a cselekmény sem, hiszen gyermeteg osztályharcon, átgondolatlanul elénk tárt technológiai problémákkal való küzdelmen és béna akciókon kívül (a fegyveres megvárja míg 20 méterről nekifut valaki, az ember meg 3 lényt simán megkésel úgy, hogy a mellette állók csak nézik) nem sokat tartogat számunkra. A zene a középszernél is gyengébb, mivel érezni az ambíciót benne, de hatásra épp az ellenkezőjét éri el, erőlködésnek tűnik. Az végül is jó pontnak írható fel, hogy így csapták le a végét, de megmosolyogtató belegondolni, hogy ezzel egy potenciális következő részre ácsingóztak. Talán megadhattam volna neki a jobb osztályzatot, de sajnos tényleg nagyon unatkoztam rajta és nem tudom jó szívvel azt mondani, hogy érdemes megnézni.   4/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése