ARQ

Tony Elliott (2016)

Manapság egyfajta megmentőként szokás a Netflixre tekinteni. Alapvetően nekem is szimpatikus, hogy van végre egy kívülről jött cég, ami egy új erőként talán fel tudja bolygatni a stúdiók eléggé zárt, de főleg innovációmentes világát. (A sorozatok még mindig nem érdekelnek, ám szerencsére azért kacsintgatnak ők a mozifilmek felé is.) Szóval eme cég ismét lehetőséget adott egy fiatal, feltörekvő tehetségnek (Feltörekvő? Nem néztem utána, csak annyit láttam, hogy első hosszú rendezés.), ami ha távolról nézzük, felettébb pozitív cselekedet részükről. Kis költségvetésből hoztak ki korrekt látványt és komplett, vállalható filmet.


De! Nem tudom, hogy papíron hogy nézhetett ki a projekt, ám mire elkészült, sajnos végletekig illeszkedik az utóbbi x év alacsony költségvetésű tucat-sci-fijei által lefektett alapokra. Hol az innováció? Kérdem én. Szokványos mind-fuck célzatúan megcsavart sztori, unalmas és kiismerhető dramaturgia egyszerű karakterekkel, a színészek teljességgel karizmamentesek, szóval azon kívül, hogy viszonylag energikus és lendületes, semmi komoly érdemit nem tud felmutatni. Na és ott van az a szemet szúró tény is, hogy a sci-fi science része ennél már nem is lehetne átlátszóbb; csupán az összekuszált cselekményszálat szolgáló módon semmitmondó. Akárhogy is volt, a végére a lényeg már megint kikerült a fókuszból. Eredeti ötlet, személyes sztori, koherens egész. Hát olyan nehéz ez?   6/10

U.i.: Nyilván nehéz

Megjegyzések