Captain America: Civil War

Amerika kapitány: Polgárháború
Anthony Russo, Joe Russo (2016)

A költözés miatti két hét filmnézésben bekövetkezett (előre nem tervezett) szünet után, végre ezt is sikerült bepótolnom, és bár többnyire jól szórakoztam, a véleményem természetesen az, hogy ez a fajta kiszámolt, pillanatokra megtervezett filmkészítés nem egy jó irány. Viszont, most valami olyasmi érzés fogott el közben, hogy talán mostantól képes leszek ezekkel a produktumokkal akár hosszú távon is kibékülni. (Hát meddig süllyedek még? Hát hová tart ez a világ?) Felteszem akkor, ha legalább ezt a szintet képesek hozni. Vagy másképpen fogalmazva, lehetne ennél sokkal rosszabb is. Lásd DC filmek. Egyébként, számomra nem sok vizet zavar ez a szuperhősös trend, kikapcsolódásként ezen példány is elég jól működik, de azt azért teljes szívemből remélem, hogy a többség belátja, hogy komoly műként, művészi teljesítményként, neadjisten fontos darabként nevetséges számon tartani. Bármelyiket, nem csak ezt. Annyiból érdekes inkább, hogy jelenleg ezekre irányul a legnagyobb figyelem világszerte. Szerény lesújtó véleményem szerint, ahogy majdnem minden szuperhősös filmből, ennek az ízéből is az érződik ki, hogy ez egy termék, ami csupán azért jött létre, mert pénzt remélnek belőle. Tudom, így működik a gépezet, másképpen nem tudnánk könnyed szórakoztatással kecsegtető filmeket nézni, de az a tény, hogy ez a nézése közben kiviláglik, jelentősen degradálja az élvezeti értékét.

Részletekbe rohadtul nincsen kedvem belemenni, elmondtam már elégszer, hogy mi a baj ezekkel a Marvel filmekkel. Ez most éppen túl hosszú, a karakterek és az alapkonfliktus szintjén értelmetlen (innentől amúgy nem is értem miről beszélünk, de ugorjunk), csak a biztonságra megy, ezért megalkuvó és kimért, az akciók pedig logikátlanok és időben kuszán tálaltak. A látvány egyébként kielégítő, a koreográfiák is egész ötletesek és élvezhetőek, ami azért elég nagy előrelépés a pár évvel ezelőtti példányokhoz képest. A lelkem ugyan el fog rohadni, de mindent egybevéve* ez most nálam megért 6/10-et. (A valós érték kérdés nélkül 5/10.)

*A mindent egybevéve legfontosabb részeleme az, hogy a televízió berendezésem az új lakásban egy kihajtható konzolra került fel, és így a nézési távolság a korábbi 2,0 - 2,1 m-ről akár 1,6 m-re is lecsökkenhet, ami egy 50"-es tévénél nem kicsit dob a moziélményen. Másképpen fogalmazva: Jupííí!!!