The Sugarland Express

Sugarlandi hajtóvadászat
Steven Spielberg (1974)

Rájöttem, hogy a karakterábrázolást nem bírom Spielberg filmjeiben. Rém egyszerű az, ahogy ő láttatja amit szeretne. Egyszerű és kényelmes. Mármint a nézőnek kényelmes. Ő csak berakja a főszereplők mellé a kiszámítható, kétdimenziós, csak filmen elképzelhető figurákat (akik mögé semmilyen hátteret nem lehet látni), és végiggurítja az eseményeket, becsületére legyen mondva, gördülékenyen. Ez utóbbiba nem lehet és nem is érdemes belekötni. Valakinek tetszik, valakinek meg nem. Nekem, a könnyebbik út választása miatt nem szimpatikus.


– A régimódi berögzültség, az öreg színészek szerepeltetése sem túl szimpatikus. 50-60 éves fickók okoskodnak, a fiatalabbak és a nők meg sehol nincsenek. Gondolom ők nem lényegesek.
– Nem szép dolog ugyanazt a poént többször ellőni. Like: hegesztés közben viszik a kocsit olyannyira sietnek, mikor majdnem ugyanezt már ellőtték előtte.
– Nem számoltam meg, de minimum 4 vágás kellett ahhoz, hogy egy képen láthassuk ahogy a háttérben valaki bemegy a házba, az előtérben meg a gyerek játszik a a kutyával. (Egyébként mennyire valószínű, hogy egy 2 és fél évest egyedül hagynak játszani az utcán? Ja, tudom szép a ház meg a fa. Bocs Zsigmond Vilmos.)

Engem csupán a  kíváncsiság hajtott, hogy végignézzem. Hogy végül miképpen zárul ez a teljesen értelmetlen "ámokfutás". Élvezeti értékre ugyan még ennyi se lenne, de filmtechnikailag igazságtalan lenne 5/10 alá értékelni.


Elolvastam, hogy az életben is így történt, szóval vajon mégis mire számított a 33. és az 57. őket követő rendőrkocsit vezető úriember? Hogy ő fogja megoldani az ügyet? És az ő felettesei hogy álltak ehhez a kérdéshez?

Megjegyzések