Zelig

Woody Allen (1983)

Bajban vagyok ezzel a filmmel. El kell ismernem, mivel roppant részletesen kidolgozott koncepció szerint készült és nem lehet nem látni, hogy milyen elképesztő munkával lett összevágva, manipulálva a régi felvételek esetében és így tovább. A szándékosan nulla dramaturgiával hozzáadott, cinikus narráció, az ehhez konzekvensen felépített karakterek, az egész hitelesen, ügyesen felépített ál-dokumentarista stílus és lényegében tényleg minden kis apróság maximálisan asszisztál a mű egységességéhez. Talán tényleg hibátlannak lehet mondani, ha csupán filmesztétikailag vizsgálom.


Viszont ha azt nézem, hogy ez nekem mennyire jön be, na az teljesen más kérdés. Egy pillanatra se mosolyodtam el, talán magamban még az elején azon, hogy "His parents, who never take his part and blame him for everything, side with the anti-Semites. They punish him often by locking him in a dark closet. When they are really angry, they get into the closet with him.". Nem arról van szó, hogy ne érteném vagy ne értékelném ezt a fajta intellektuális, ám szenvtelen humort. Teljesen helyén való és helyeslendő, ha ilyesmivel tornáztatják az agyunkat. De egyszerűen nem értem, hogy az egész mi végre, milyen céllal, milyen célból készült. Szellemi visszamaradottságomat jelzi, hogy teljesen érdektelen számomra a történet végkimenetele, nem látom a tanulságot, de semmiféle értelmét se annak ami történik. Valami nagyon a figyelmemen kívül került, de pár rövid recenziót átfutva, egészen biztos, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Éltetik a koncepciót és a kivitelezést, de csupán ennyi. Ennek tudatában, egyszerűen képtelen vagyok azt mondani rá, hogy jó film.   5/10

Megjegyzések