2016. november 2.

Don't Breathe

Vaksötét
Fede Alvarez (2016)

A kritikákat olvasva, két kérdés merül fel, mert köztes álláspont természetesen most sincs. El kell hát dönteni. Mi ez?
+ A "messiás". Avagy végre egy remek, tömegeknek szánt horror?
– Vagy megint egy egyszerű tucattermék?
A válasz nyilván a lehető legegyszerűbb. Mindkettő egyszerre.


+ Szépen építi a feszültséget, kellően izgalmas, jó ritmusú.
+ Hétköznapisága miatt nem kell elvonatkoztatni semmitől, tehát nincsen zavaró tényező és könnyen átélhető.
± A sztori szuper ötletre épül és lényegében ki is használja a benne rejlő lehetőségeket, ugyanakkor szuperül közhelyes is, mert elég nyilvánvaló irányba halad és kiszámíthatóak a fordulatok is. Ez most egyfajta szépítés a részemről, mert akár úgy is mondhatnám, hogy az alapötleten kívül egy cseppnyi fantázia sincs benne.
– Az in medias res inkább azt az érzetet kelti, hogy nem volt jobb ötlet, nem pedig azt amit szeretne, hogy egyből belezuttyanjunk az életükbe.
– Már megint megmutatják a film legelején, hogy mi lesz a végén. Miéééééééért? Mi indokolja? Mi haszna? Nem értem.
– Az egyetlen érdekes szereplő a lány, de ő se valami komplex karakter. Mindenki más nulldimenziós.
– Két fontos gyakorlati probléma is felmerül a vakságból eredően: Az elején egy csomószor nem hallja meg őket a tulaj, amikor szerintem még egy átlag ember is simán észrevenné őket csupán a hangjuk alapján. Aztán meg persze amikor dramaturgiailag indokoltnak gondolják, egyből übermensché válik, mindent észrevesz és irreálisan kikövetkeztet olyasmit is amihez elengedhetetlen lett volna a látás.
– A másik gyakorlati probléma meg az, hogy valljuk be, ők így hárman együtt eléggé ügyetlenül kezelik az alapból igen előnyös helyzetüket.
– Uncsi, egy másodpercre sem izgalmas a zene.
– Ócska fényképezés. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy miért olyan nagy probléma ez. Mi az első dolog, ha az ember eszébe jut egy film? Felugrik egy kép. Na erről mi fog felugrani két év múlva? Semmi, mert egyszerűen nincs minek felugrania, annyira beleolvad a többi film emlékébe a jellegtelenségével.
– Összességében stílustalan. Úgy értem, hogy a zene, a fényképezés, a vágás, a karakterek meg minden apróság együtt ad egy agyonhasznált érzetet.


Elég negatívra sikerült ez a bejegyzés, de mindent összevetve mégis úgy érzem, hogy igazságtalan lenne alacsonyabbra értékelni, mint amire végül értékeltem. Ha azt nézzük, hogy egy tetszőleges embert leültetünk elé (nem film-őrültet), akkor inkább valószínű, hogy jól fog szórakozni. Alapvetően sikerültnek mondható a film, pár - filmekben jártas ember számára - bosszantó hibával.   6/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése