2016. november 23.

Hell or High Water

David Mackenzie (2016)

Lám-lám, megint a semmiből jön egy film, ami egyhangúan örvendezteti meg a filmkedvelők népes táborát. David Mackenzie-ben, a Young Adam óta tudjuk, hogy megvan a bugi. Azóta a 2013-as Starred Upig, inkább egy beváltatlan ígéret maradt csak, de most nagyon úgy tűnik, hogy megtalálta a hangot amit keresett.


Talán úgy néz ki, hogy ezzel a filmmel megszületett az autentikus 21. századi western mintapéldánya. Azért is merek ezekkel a nagy szavakkal dobálózni, mert valószínűleg ennek a műfajnak úgysem lesznek követői, nem fog ebből kialakulni semmi más, csak egy kult-státusz. (Bár az már szinte megjelentében kialakult.) A nem túl távoli múltban találni elődöket, amelyekhez lehet kapcsolódási pontokat eredeztetni. Ott van például a Mystery Road, ami hangnemben ugyan jóval kevésbé kiforrott és nem annyira passzol, mint Tommy Lee Jones remek filmjei (Melquiades Estrada három temetése, The Homesman), de a téma és a kor igencsak hasonlatossá teszik. Mindenképpen meg kell jegyezni persze a No Country for Old Ment is. Számomra mindig volt valami zavaró benne, de ez után a film után megvilágosodva, egyre inkább csak egy túltolt erőlködésnek tűnik, ami annyira meg akarja ragadni az ember figyelmét, hogy kötelező érvénnyel elvérzik benne (sorry).


Hogy miért különleges film? Mert felvázolja az egész társadalmi ranglétrát ezen a szebb időket látott vidéken. Kezdve a bankokkal és pénzes befektetőkkel, akik a külső elnyomó erőt, a modern kort képviselik, ahogy beszédesen mintha az ott élőkhöz képest egy teljesen más időben léteznének, folytatva a végrehajtó szerv embereivel, akiket a vidék teljesen a saját íze szerint átformált, és befejezve a taposómalom különböző egyedeivel, vagyis a film főhőseivel, akik így vagy úgy, de eléldegélnek. Egyetlen dolog közös bennük: a szürke, kilátástalan életük. Minden rétegből olyan karaktereket kapunk, akik kellő részletességgel reprezentálják ezt a sajátos vidéket. És rohadt jó látni amerika ezen oldalát, mert a hollywoodi dramaturgia elnyomásában nagyon ritkán van lehetőségünk autentikusan, realizmusközelien látni az új világot. Kietlen, patriarchális, mintha nem is a modern korban játszódna. Hiánypótló film, ráadásul roppant élvezetes néznivaló.   8/10

+ Az érett, finom humor sokat könnyít, feldobja a filmet. A steakes nyanya. Istenem mekkora jelenet:
"- Howdy, ma'am. How you doing today?
- Hot, and I don't mean the good kind. So, what don't you want?
- Pardon?
- What don't you want?
- Oh, well, uh, I think I'll just, uh...
- You know, I've been working here for 44 years. Ain't nobody ever ordered nothing but t-bone steak
and a baked potato. Except this one asshole from New York tried to order trout back in 1987. We don't sell no goddamned trout. T-bone steaks. So, either you don't want the corn on the cob, or you don't want the green beans. So, what don't you want?
- I don't want green beans. / I don't want green beans either.
- Steaks cooked medium rare.
- Can I get my steak cooked...
- That weren't no question.
- All right.
- Iced tea for you boys.
- Iced tea would be great. / Iced tea, yep. Thank you, ma'am."

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése