Big Trouble In Little China
Nagy zűr kis Kínában
John Carpenter (1986)
Kezdem a könnyebbel. Mi a jó ebben a filmben? Mint általában a Carpenter filmekben, a fantáziadús, burjánzó ötletekkel és aprólékosan kidolgozott részletekkel felépített világ. Ebbe beleértem a látványt, de az általában használatos filmes mitológiáktól és ezek zavaró kliséitől mentes történetet is. Ja meg a dinamikus zene.
Viszont rengeteg dolog zavar benne és ezek nem csupán apróságok; alapvetően nem jó film. Humorra, látványra, dinamikus cselekményre (akcióra) és egyszerű, közérthető karakterekre épül, de ezek közül egyik területen sem működik jól:
– A humor gyermeteg. Nevetséges maszkulinitást ábrázol vele, nem reflektál semmire, csak önmagában létezik. Emellett nagy gond, hogy sajnos a coolsága felett vészesen eljárt az idő. Egy ilyen macsó kamionsofőr, aki magának (értsd: kifele a nézőnek) beszél hangosan és hirtelen, egy pillanat gondolkodás nélkül cselekszik, mára már nem állja meg a helyét. Azt azért megjegyzem, hogy bizonyára más véleménnyel lennék, ha én is gyerekként láttam volna és a "hősömmé" válik. Mindenesetre nosztalgiafaktor nélkül, én kifejezetten bénának találtam.
± A látvány jó. Különösen az effektek néznek ki még ma is szuperül. Öröm ilyesmit látni a mindent elárasztó, fantáziátlan és súlytalan cgi korában. Elképesztő munka lehetett ennyi díszletet megépíteni, de elég nagy kár, hogy ennyi gagyi anyagot használtak és kár azért is, mert klausztrofób, trapped inside the studio érzetet kölcsönöz ez a sok zárt tér.
– Annyi cselekedet, annyi ember, annyi akció van belesűrítve ebbe a rövid játékidőbe, hogy túl dinamikussá, intenzívvé és sűrűvé válik. Semminek nincs ideje leülepedni. Hatásos dramaturgiai érzékről tanúskodik, hogy sok esetben már türelmetlenül várom, hogy a lassan, feltűnően és kiszámíthatóan épített csattanó mikor érkezik meg végre.
– Cuki az is, hogy ennyire ügyetlenek az akcióvágások. Szinte direkt felhívja a figyelmet rá, ahogy erősen tagoltan vált eltérő beállításokra, valamint feltűnő az is, hogy különböző felvételeket látunk ilyenkor, nem csak más beállításokat.
– Mindenki fullon pörögve, izgágán, mindenhez nagyon értve és tőle távoli események kimenetelét megérezve cselekszik. A mellékszereplők hadonásznak, néznek, hörögnek, visítanak, kiabálnak, mert hát ők ugye szöveg nélküli töltelékek, akadályok csupán, nem pedig hús-vér emberek.
A Carpenter filmek javát legalább jó nézni, ezt kifejezetten untam. Tényleg nehéz megérteni, hogy miért tetszik annyi embernek. Én totál elvesztem közben. 4/10
John Carpenter (1986)
Kezdem a könnyebbel. Mi a jó ebben a filmben? Mint általában a Carpenter filmekben, a fantáziadús, burjánzó ötletekkel és aprólékosan kidolgozott részletekkel felépített világ. Ebbe beleértem a látványt, de az általában használatos filmes mitológiáktól és ezek zavaró kliséitől mentes történetet is. Ja meg a dinamikus zene.
Viszont rengeteg dolog zavar benne és ezek nem csupán apróságok; alapvetően nem jó film. Humorra, látványra, dinamikus cselekményre (akcióra) és egyszerű, közérthető karakterekre épül, de ezek közül egyik területen sem működik jól:
– A humor gyermeteg. Nevetséges maszkulinitást ábrázol vele, nem reflektál semmire, csak önmagában létezik. Emellett nagy gond, hogy sajnos a coolsága felett vészesen eljárt az idő. Egy ilyen macsó kamionsofőr, aki magának (értsd: kifele a nézőnek) beszél hangosan és hirtelen, egy pillanat gondolkodás nélkül cselekszik, mára már nem állja meg a helyét. Azt azért megjegyzem, hogy bizonyára más véleménnyel lennék, ha én is gyerekként láttam volna és a "hősömmé" válik. Mindenesetre nosztalgiafaktor nélkül, én kifejezetten bénának találtam.
± A látvány jó. Különösen az effektek néznek ki még ma is szuperül. Öröm ilyesmit látni a mindent elárasztó, fantáziátlan és súlytalan cgi korában. Elképesztő munka lehetett ennyi díszletet megépíteni, de elég nagy kár, hogy ennyi gagyi anyagot használtak és kár azért is, mert klausztrofób, trapped inside the studio érzetet kölcsönöz ez a sok zárt tér.
– Annyi cselekedet, annyi ember, annyi akció van belesűrítve ebbe a rövid játékidőbe, hogy túl dinamikussá, intenzívvé és sűrűvé válik. Semminek nincs ideje leülepedni. Hatásos dramaturgiai érzékről tanúskodik, hogy sok esetben már türelmetlenül várom, hogy a lassan, feltűnően és kiszámíthatóan épített csattanó mikor érkezik meg végre.
– Cuki az is, hogy ennyire ügyetlenek az akcióvágások. Szinte direkt felhívja a figyelmet rá, ahogy erősen tagoltan vált eltérő beállításokra, valamint feltűnő az is, hogy különböző felvételeket látunk ilyenkor, nem csak más beállításokat.
– Mindenki fullon pörögve, izgágán, mindenhez nagyon értve és tőle távoli események kimenetelét megérezve cselekszik. A mellékszereplők hadonásznak, néznek, hörögnek, visítanak, kiabálnak, mert hát ők ugye szöveg nélküli töltelékek, akadályok csupán, nem pedig hús-vér emberek.
A Carpenter filmek javát legalább jó nézni, ezt kifejezetten untam. Tényleg nehéz megérteni, hogy miért tetszik annyi embernek. Én totál elvesztem közben. 4/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése