2017. április 25.

Career Opportunities

Fogd a nőt és ne ereszd!
Bryan Gordon (1991)

John Hughes cukin béna, ám néha rémesen idegesítő karaktereihez egy alapvetően szimpatikus figura szükséges, hogy felül tudjunk kerekedni a gyermeteg hülyeségeiken és képesek legyünk együtt érezni velük. Meg hát azért valljuk be, vannak jobb és rosszabb John Hughes karakterek. Sajnos ez a Frank Whaley, mintaszerűen másodvonalas színész által rémesen idegesítően megformált mitugrász, az utóbbihoz tartozik. A főhős karakterfejlődése egyszerű karakterekkel ábrázolva ezt az "ívet" rajzolja le: __‾‾. Magyarul rohadtul nem logikus és érthető a figura, valamint a helyes irányba való terelődése. A poénok sem ütnek, de nincsenek is olyan jó érzékkel tálalva, mint Hughes saját rendezésű filmjeiben. Először egy összedobált, poénnak szánt ötlethalmaz, aztán meg egy félresikerült krimi-vígjáték. Az egészet belengi egy áporodott, a "még kidolgozatlan" címkével ellátott fiókból elcsent íze a forgatókönyvnek.


Viszont ott van a hamvas, a mai formájához képest meglepően husi Jennifer Connelly, aki a későbbi önmagához híven, már itt is tud egy filmen belül esetlen színésznő, ellenállhatatlan hódító, cuki lány/nő és ezek tetszőleges kombinációja egyszerre lenni, jelenetről jelenetre változva. Kisugárzásával ő az egyetlen igazi pozitívum, pedig ahogy leírtam, ő se egyértelműen és minden tekintetben hozadéka a filmnek. Talán nem véletlen, hogy csak a lovacskázós jelenet, amivel mindig szembekerül az ember. Teljesen feledhető alkotás.   5/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése