Cry-Baby

John Waters (1990)

Felbuzdulva azon, hogy a Hairspray újrázás mennyire üdítő élmény volt, gondoltam megpróbálkozok még valamivel Waterstől. És természetesen most is leszakította a fejem. Hogy mi lakozhat az ő fejében, hogy mi végre ez az egész cirkusz, egyszerűen nincs agyam hozzá, egy hatalmas rejtély számomra. Viszont igencsak szórakoztató nézni. A rém egyszerű, sematikus sztorin, a zenén van a hangsúly, na meg a polgárpukkasztáson, de azon egyből négyzetre emelve. Azt el tudom képzelni, hogy a forgatás kurva nagy élmény lehetett, a végeredmény viszont, főleg így 30 év távlatából, elég nehezen értelmezhető. Az 50-es éveket ezen a furcsa, mindent felerősítő szemüvegen keresztül nézve, erősen elgondolkoztam azon, hogy vajon a mában lehetne e valami hasonlót csinálni. Hát nem vagyok biztos benne... A banálissága, a kevésbé érdekes karakterei miatt sokkal halványabbnak érzem, mint a Hajlakkot. Különlegességnek azért elmegy, mert van benne egy csomó jó zene, borzongani is lehet az extrém arcok láttán, na meg eléggé meg is nevettet az őrültségével.   6/10