2015. február 3.

Anguish

Szorongás
Bigas Luna (1987)

Hogy erről a filmről eddig, hogy nem sikerült hallanom, az teljességgel érthetetlen. Ez egyszerre lehet összeesküvés ellenem, figyelmetlenség a részemről és/vagy egyszerűen ez egy méltatlanul elfeledett alkotás. Felettébb méltatlanul. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ritka az, hogy ennyi filmmel a hátam mögött olyasmi élményt tapasztaljak, amit eddig még sosem, de lám, már megint előfordult.


A 80-as évek sajátos - részemről megunhatatlannak titulált - naiv horror hangulatát ötvözi a film a filmben hatással, hipnózissal és meditatív elemekkel. Mindez mélyen épül a történetbe és mivel sokáig altat, hosszasan enged elmélyülni, a fordulat erős what the fuck érzést vált ki. A hipnotizálás és a kántálás elnyújtásával együtt folyamatossá válik az álomszerű érzés és természetessé válik a kiszámíthatatlanság. Az hogy közben elképesztő izgalmak következnek (a WC-s jelenetet tanítani kéne) csak még inkább elvarázsolja az embert. Ha belegondolok, hogy ilyen szépen felépített, magától értetődően gördülékeny, intenzív, folyamatosan megújuló élményt akartak eltitkolni előlem a nem létező rosszakarók, ráadásul 1987-ből (!), hát mindjárt morcos leszek. Egészen egyedi alkotás, amiből meglepő módon nem lóg ki semmi, ami a kortársairól talán egyről se mondható el. Zseniális élmény!   9/10


+ A színjátszás szokott a leggyengébb pont lenni a régebbi filmek átélése szempontjából, de itt ilyenről szó sincs.
+ A régiességre talán még rá is játszó, fakó, hibával tűzdelt kép külön érdekesség és sokat dob az egyediségen.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése