2015. február 16.

Birdman

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
Alejandro González Iñárritu (2014)

Érdekes, hogy szinte mindenki beszopta. (Ezt nem tudom szebben kifejezni.) Az overrated filmek legújabb mintapéldája, ahol a virtuóz megvalósítás és a fröcsögve ripacskodó színészi játék olyan megtévesztően takarja el a jelentéktelen mondanivalóval megáldott, rém egyszerű történetet, hogy zéró másodperc alatt térdre borult előtte az egész világ. Nem akarom elvitatni Lubezki legújabb, zseniális mesterművét és az egyébként rendkívül szimpatikus színészi gárda se tehet semmiről. Keaton mindig jó színész volt, a komikus énje az egyik erőssége (Közös többszörös!), mellette Emma Stone érdekes még, a többiek csak a tőlük kötelezően elvártat hozzák.
Jómagam nagy tisztelője és kedvelője vagyok a sokrétegű, a valóságra többféleképpen is reflektáló filmeknek (Az ember gyermeke pl.), de ez a forgatókönyv és ez a rendezés - eltekintve a fényképezés megvalósításától - teljesen méltatlan a dicsőítésre. Remélem legalább idővel alábbhagy a lelkesedés és többen ráébrednek, hogy milyen mesteri megtévesztésnek lettek áldozatául. Üresség kong belül.   5/10



2 megjegyzés :

  1. Igen, asszem én is úgy fogalmaztam, hogy bekajáltam, bár szerintem csak arról van szó, hogy a fogyaszthatóság oltárán lett beáldozva a mondanivaló. Bár szerintem az egyensúllyal nincs baj, max. azzal, hogy mások az elvárások. A művészieskedő amerikai független filmeket jómagam már megtanultam a helyükön kezelni. Valamikor sikerül, valamikor nem. Remélem nem a hype héve etetett meg ezúttal! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem tudom. Ha valakit elkap a nagy pörgés, annak lehet, hogy élvezetes tud lenni, de nekem ez nagyon átlátszó és üres lett. Azér' nem vetek meg senkit, akinek tetszik, mert lehet, hogy valami olyat látott meg benne, amit én nem. De hogy a többség csak a tátott szája miatt nyom egy 9-est az imdb-n az hétszentség.

      Törlés