2015. február 9.

Stalingrad

Sztálingrád
Joseph Vilsmaier (1993)

Nagyszabású háborús filmet kifejezetten furcsa nem amerikai verzióban nézni, hiszen költséges műfaj és ennek köszönhetően ritkán próbálkoznak vele ezen a kontinensen. Amivel már alapból több, mint a tengerentúli próbálkozások, hogy sokkal közelebb hozza a háború nyomorúságát. Szinte érezni lehet a hideget, a nyirkos falakat, a háború zajai és a szagok félelmetesen elevenek. A cselekmény is sokkal inkább közel áll valósághoz. A nyomon követett, szedett-vedett társaság története esetleges, szinte véletlenszerű káoszként halad az elkerülhetetlen vég felé. Megjelenik a már kilátástalan náci vezetés is, és ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy a kétségbeesett közkatonák vergődése mind a hideggel, mind a felettesükkel, mind az oroszokkal teljesen hiábavaló. Sajnos a színjátszás nem éppen realista és a szokásos sztereotip embertípusok ugyanúgy megjelennek, mint ahogy az ilyen történelmi filmekben szoktak.
Mindazonáltal a vállalt feladatot teljesíti és kellően lerohasztja az ember életkedvét egy jó időre. Távol marad az állásfoglalástól, úgy mondja el a véleményét, hogy maximálisan emberséges és semleges marad. Ugyanúgy ott lenne a helye legjobb háborús filmek listáján a Ryan közlegények és az Acéllövedékek mellett.   7/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése