2017. november 2.

Brawl in Cell Block 99

S. Craig Zahler (2017)

Elfeledett idők hősét, aggasztóan nyílt brutalitással bemutató, lassú bűnügyi film. Bűnfilm, mert a cselekményt alakító tényezők mind visszavezethetőek a bűnbeeséshez és annak következményeihez. Hogy hogyan dolgozzuk fel, hogy mit vonz magával, hogy miért nem lehet meg nem történtté tenni és így tovább. Nem mond semmiféle ítéletet a büntetésvégrehajtáson végiggázoló családapa tetteiről, hanem egyenesen piedesztálra emeli azt. Már rég elmúltak azok az idők, amikor ilyen kiismerhetetlen, erősen megkérdőjelezhető elvek mentén élő tesztoszteron-túladagolt férfiakat lehetett idealizálni. Efféle (anti)hős utoljára a The Guestben volt, előtte meg ki tudja, talán a 90-es években valamikor. Lehet, hogy nevetségesen könnyen válik rémálommá az élete, de mindez azért történik, hogy aztán iszonyatos erőfeszítések és az elkerülhetetlen önfeláldozás árán sikerüljön megváltást elérnie.


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lefelé haladása a 99-es blokkig, annyira olajozottan megy, hogy az tényleg mesébe illő. Zahler, ahogy a Bone Tomahawknál sem, itt sem törekedett az objektív realitásra. Az anatómiaira meg főleg nem. Ebben a világban olyan könnyen törnek a csontok, olyan könnyen hámozódik le a bőr az ember arcáról, hogy az még egy sokat látott filmkedvelőnek is zavarba ejtő. Lehengerel mindent és mindenkit, túljár az esze mindenkin, a lehetetlent váltja valóra azzal, hogy sikerül megvédenie a családját, és közben kivégez egy maffiafőnököt, na meg úgy mellékesen kurva nagy fricskát mutat az igazságszolgáltatásnak is.

Számomra a legnagyobb pozitívum a filmmel kapcsolatban, hogy ez a másnál max. 90 percre elegendő történet, olyan szépen lett elterítve 132-ben, hogy nem térek napirendre felette. Az egyszerű, de találó fényképezés, a zene, Vince Vaugh lassú, kimért mozdulatai, a sok álló kép és gyakorlatilag minden, ebben az erős kézben tartott rendezésben, a végtelen idő ígéretével klimpírozza végig a cselekményt. Lehetne szebb, de nem oszt nem szoroz az élményen. Lehetne feszesebb, de miért akarnánk ezt a kiváló filmet kevesebb ideig nézni? Mélyen nem zárom a szívembe, de az a fajta filmélmény amit nyújt, igazán ritkaság számba megy.   7/10


+ Vince vaughn jó, de ahogy a felélesztett Adam Sandlertől sem, tőle sem kell elájulni.
+ Udo Kier!!!
+ Don Johnson!!!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése