Sneakers
Komputerkémek
Phil Alden Robinson (1992)
Kompjúterkémek. A magyar cím alapján egy B kategóriás borzalomra lehet számítani. Ééés igazából nincs is nagyon messze tőle, hiszen olyan témába ártja bele magát gyerekes naivitással, amit mai szemmel nézve mulatságos visszanézni. A számítógépek valami misztikus eszközökként működnek. A szakmai szál gyakorlatilag sületlenség, de ha a film technikai oldalát és a cselekmény dramaturgiai egyszerűséget nézzük, hát az is elég nevetséges. Értem ez alatt, hogy ha kell minden összejön nekik, olyan dolgokra jönnek rá, amikre a józan ész számítása szerint semmi esélyük nincs. (Stb.) Persze ez anno egy jól kitalált, fullra járatott séma volt, rengeteg film készült erre a kaptafára.
A meglepő az, hogy a könnyedségnek és annak köszönhetően, hogy nem veszi komolyan magát, kifejezetten élvezetes néznivaló. Pedig Redford elég enervált, de ő még így is van olyan karizmatikus, hogy jó legyen nézni. Viszont jó a csapat! Noha nem mély, valósnak tűnő személyeket alakítanak, de eklektikusak, nincsen túltolva az egysíkúságuk, csak éppen megvannak a saját, muris kattanásaik. És ez egy ilyen hamisítatlan 90-es évek filmben éppen elég. Máskor kiabálnék ellene és húznám lefele az osztályatot, de itt kérem szépen egyensúly van. Pont annyira izgalmas, pont annyira vicces, pont annyira lendületes, pont annyira minden, amennyi ahhoz kell, hogy az ember kellemesen el tudjon tölteni vele két órát. Nincs üresjárat, az irdatlan blődségeket elkerüli, úgyhogy én örülök, hogy láttam. Illetve sajnálom, hogy csak most, mert korábban nagyobbat ütött volna. 6/10
Phil Alden Robinson (1992)
Kompjúterkémek. A magyar cím alapján egy B kategóriás borzalomra lehet számítani. Ééés igazából nincs is nagyon messze tőle, hiszen olyan témába ártja bele magát gyerekes naivitással, amit mai szemmel nézve mulatságos visszanézni. A számítógépek valami misztikus eszközökként működnek. A szakmai szál gyakorlatilag sületlenség, de ha a film technikai oldalát és a cselekmény dramaturgiai egyszerűséget nézzük, hát az is elég nevetséges. Értem ez alatt, hogy ha kell minden összejön nekik, olyan dolgokra jönnek rá, amikre a józan ész számítása szerint semmi esélyük nincs. (Stb.) Persze ez anno egy jól kitalált, fullra járatott séma volt, rengeteg film készült erre a kaptafára.
A meglepő az, hogy a könnyedségnek és annak köszönhetően, hogy nem veszi komolyan magát, kifejezetten élvezetes néznivaló. Pedig Redford elég enervált, de ő még így is van olyan karizmatikus, hogy jó legyen nézni. Viszont jó a csapat! Noha nem mély, valósnak tűnő személyeket alakítanak, de eklektikusak, nincsen túltolva az egysíkúságuk, csak éppen megvannak a saját, muris kattanásaik. És ez egy ilyen hamisítatlan 90-es évek filmben éppen elég. Máskor kiabálnék ellene és húznám lefele az osztályatot, de itt kérem szépen egyensúly van. Pont annyira izgalmas, pont annyira vicces, pont annyira lendületes, pont annyira minden, amennyi ahhoz kell, hogy az ember kellemesen el tudjon tölteni vele két órát. Nincs üresjárat, az irdatlan blődségeket elkerüli, úgyhogy én örülök, hogy láttam. Illetve sajnálom, hogy csak most, mert korábban nagyobbat ütött volna. 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése