Columbus

Kogonada (2017)

Kogonada. Milyen kiválóan hangzó művésznév. Illik egy ilyen érett bemutatkozáshoz. Lassú folyású, coming of age dráma. Mondanám azt is, hogy romantikus, de ez a jelző talán csak akkor illene rá, ha beteljesülne vagy tényleg szerelemről beszélhetnénk. Ám igazából egyáltalán nem a hagyományos értelemben használt szerelemről, hanem inkább egy bensőséges kapcsolatról beszélhetünk.


Két, az életének nehéz szakaszában járó ember találkozik, és tovább lendítik egymást a nehezén. Mindez egy végtelenül ráérős, meditatív jellegű előadásban. Lassan építi a karaktereket, nem is ismerünk meg sokat belőlük, a hangsúly inkább a hitelességükön van. Bőven kapunk időt gondolkodni a látottakon, mert Kogonada hosszasan hagyja a szemünket legeltetni. Nyugalmat, ráérősséget sugároz ezzel, de nem lennénk meglepve, ha sokan egyenesen kimértnek mondanák, a szó rossz értelmében. Azzal, hogy ilyen keveset mond, de azt nagyon határozottan teszi, megkérdőjelezhetetlenné teszi a cselekmény alakulását. Érdekes, hogy dramaturgiáról szinte nem is igen lehet szót ejteni. Rávezeti a nézőt a tanulságra és mély együttérzést kelt a szereplők iránt, de csúcspontokról, változó ívről szó sincs. Talán egy lineárissal le lehetne írni, és ezzel azt hiszem el is találtam a gyenge pontját, hogy miért is fekszi meg a gyomrát sokaknak. Azt hiszem az lesz a legjobb ebben a filmben, hogy mikor újra fogom nézni (úgy gondolom, hogy többször is lesz ilyen), mindig mást fog jelenteni nekem. Óvatos osztályzat egy igazi különlegességnek, de hogy repül e a kedvencek közé, az egyáltalán nem kérdés.   7/10


+ Parker Posey elemi erővel hozza a mentor/nevelő/anya szerepbe kerülő érett, komoly egzisztenciával rendelkező, középkorú nőt, akibe pár pillanat alatt bele lehet habarodni.

Megjegyzések