Nasty Baby
Sebastián Silva (2015)
Egy meleg férfi pár gyereket szeretne egy közös barátjuk segítségével. Kiderül, hogy az egyikükkel, aki a hajlandóságot mutatja, nem jön össze. A másik hezitál, családi összeröffenés érdekes beszélgetésekkel, idióta művészeti projekt részletei, testvérek ügyei, egy zavart öregemberrel való állandó küzdelem, talán mégis összejön a gyerek, stb. Magyarul egy középkorú pár ügyes-bajos dolgai, családi helyzetének alakulása. Semmi extra. Aztán becsap a villám. Baaaang!
Te mit tennél, ha egy zavaros szituációban halálosan megsebeznél egy öregembert? Feladnád a végre összeállni látszó életed, vagy élnél a lehetőséggel, hogy végleg kinyírod és megpróbálnád eltakarítani a nyomokat? Ha az utóbbit választod, vajon sikerül a hozzád közel álló szemtanúkat és tettestársakat is meggyőzni erről? Roppant izgalmas, messzemenő vitákat kirobbantó kérdés.
Továbbra is tartom magam ahhoz az állításhoz, hogy Sebastián Silva az egyik legizgalmasabb kortárs rendező-író. Úgy fogja meg a karaktereit és a kis családias közegüket, mint érdekes, modern, városi embereket és kvázi eljátszadozik velük teljesen hétköznapi szituációkban, szinte céltalanul. Megbújó, jópofa humor mellett tényleg semmi egyéb nem jelentkezik, csak a realista, lassú karakterépítgetés. És tényleg esély sincs kitalálni, hogy mire fog kilyukadni. Ahogy a Magic Magic-ben, Silva itt is mesterien vezeti a nézőt. Ahhoz képest mondjuk ez egy amatőrnek tűnő, feltűnően leszarom hozzáállással fényképezett film, de ez igazából nem nagyon számít. Főleg a bevilágítás hiánya teszi ilyen hétvégi projekt érzetűvé, de a magas fényérzékenység miatti túl világos és zajos kép is hozzátesz. A beállítások is az egyszerűségre törekednek, semmilyen víziót, erős koncepciót nem találni benne. Még az egy szem "akciójelenetet" is alig lehet látni, mert olyan mintha az operatőr a kis helyen nem tudná követni az eseményeket. Erre én azt mondom, hogy whatever. Az ügyesen megválasztott és hatásosan használt zene elárulja, illetve a Magic Magic profisága kvázi tanubizonyságot tesz, hogy mindez a rendezői koncepció része és nem bénaság. Kiválóan működik. A tengés-lengés és a fejbevágás együtt teszik felvillanyozó élménnyé. Egyszerűen nem tudok nem azon agyalni, hogy én mit tettem volna! 7/10
Egy meleg férfi pár gyereket szeretne egy közös barátjuk segítségével. Kiderül, hogy az egyikükkel, aki a hajlandóságot mutatja, nem jön össze. A másik hezitál, családi összeröffenés érdekes beszélgetésekkel, idióta művészeti projekt részletei, testvérek ügyei, egy zavart öregemberrel való állandó küzdelem, talán mégis összejön a gyerek, stb. Magyarul egy középkorú pár ügyes-bajos dolgai, családi helyzetének alakulása. Semmi extra. Aztán becsap a villám. Baaaang!
Te mit tennél, ha egy zavaros szituációban halálosan megsebeznél egy öregembert? Feladnád a végre összeállni látszó életed, vagy élnél a lehetőséggel, hogy végleg kinyírod és megpróbálnád eltakarítani a nyomokat? Ha az utóbbit választod, vajon sikerül a hozzád közel álló szemtanúkat és tettestársakat is meggyőzni erről? Roppant izgalmas, messzemenő vitákat kirobbantó kérdés.
Továbbra is tartom magam ahhoz az állításhoz, hogy Sebastián Silva az egyik legizgalmasabb kortárs rendező-író. Úgy fogja meg a karaktereit és a kis családias közegüket, mint érdekes, modern, városi embereket és kvázi eljátszadozik velük teljesen hétköznapi szituációkban, szinte céltalanul. Megbújó, jópofa humor mellett tényleg semmi egyéb nem jelentkezik, csak a realista, lassú karakterépítgetés. És tényleg esély sincs kitalálni, hogy mire fog kilyukadni. Ahogy a Magic Magic-ben, Silva itt is mesterien vezeti a nézőt. Ahhoz képest mondjuk ez egy amatőrnek tűnő, feltűnően leszarom hozzáállással fényképezett film, de ez igazából nem nagyon számít. Főleg a bevilágítás hiánya teszi ilyen hétvégi projekt érzetűvé, de a magas fényérzékenység miatti túl világos és zajos kép is hozzátesz. A beállítások is az egyszerűségre törekednek, semmilyen víziót, erős koncepciót nem találni benne. Még az egy szem "akciójelenetet" is alig lehet látni, mert olyan mintha az operatőr a kis helyen nem tudná követni az eseményeket. Erre én azt mondom, hogy whatever. Az ügyesen megválasztott és hatásosan használt zene elárulja, illetve a Magic Magic profisága kvázi tanubizonyságot tesz, hogy mindez a rendezői koncepció része és nem bénaság. Kiválóan működik. A tengés-lengés és a fejbevágás együtt teszik felvillanyozó élménnyé. Egyszerűen nem tudok nem azon agyalni, hogy én mit tettem volna! 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése