Girls Trip

Malcolm D. Lee (2017)

Attól, hogy feketék és nők, ez még ugyanúgy szánalmasan közönséges. Hangosak, amorálisak, idegesítőek és ostobák. A poénok ~10%-a üt be, a többi szinte kizárólag arra játszik, hogy hűdedurva. Mi végre? Kérdem én. Ha valami komolyabb revelációra futnának ki (vagy a történet), talán azt mondanám, hogy rendben van. De nem, mert négy különböző karaktert ugyan sikerült összekalapálniuk, és valamelyest sikerül értelmes kapcsolatrendszert is felállítani közöttük, ezen felül viszont sajnos csak ordító közhelyeket képesek puffogtatni. És persze, hogy egy baszott nagy konferencián éri a főszereplőt a megvilágosodás, és így mindenki előtt kell kötelező jelleggel kitárulkoznia! Érdekes módon, ahogy a korábbi kétezer filmben, amiben már ellőtték ugyanezt, itt is teljesen összeszedetten és átgondoltan beszél, miután átvált őszintébe. Whatever. De most tényleg! Azon kéne nevetni, hogy két nő lehugyozza az alatta álló tömeget? Vagy azon, hogy rendkívül intenzíven, hosszasan és megválogatottan tud valaki elküldeni egy nemkívánatos embert a búsba? Az erények eltörpülnek a szégyenérzet miatt, amit helyettük érzek, miközben nézem.   4/10