Hogyan nézzünk filmet?
Adott egy film és/vagy sorozatkedvelő egyén. Hobbijának úgy tud hódolni, ha valamit néz és közben fülel. Jobb esetben amit néz, az egy fix pozícióban található, sík, esetleg enyhén hajlított mozgókép. Ennek a valaminek, amit a köznyelvben a legáltalánosabban és a legcélravezetőbben kijelzőként nevezhetünk, a színek megszámlálhatatlanul sokféle variációját kell produkálnia. Ez sokkal nehezebb művelet, mint elsőre sejthetnénk. Azt meg se merem említeni, hogy a hangképzés legalább ugyanilyen nehéz és ahogy a képi világ megítélése is, rettentően szubjektív tevékenység. Ki mit engedhet meg magának? Milyen ízlése van? Mennyire érdekli a minőség? Mennyi időt hajlandó ráfordítani a technikai oldalra?
Manapság, ha úgy tetszik, utazás közben, okostelefonon vagy tableten streamelve is végignézhetsz egy filmet, a TESCO-ban dőlnek rád az 55"-es TV-k és százezer forint alatt is lehet projektort venni. De vajon mindegy, hogy melyiken nézed meg a kedvenc sorozatod új részét? Vajon ugyanazt az élményt kapod minden esetben? Ha nem a WC-n ülve, hét részletben bosszankodtad volna végig a Neon Démont, hanem projektorral vetített képen, 5.1-es hangzással, akkor jobban tetszett volna? (Igen.)
Hogy mégis mi az az eszköz, amin tényleg érdemes a hobbinak hódolni, az egy végtelenül egyszerű, de közben mégis nagyon bonyolult kérdés. Mivel én itt most egy olyan képzeletbeli emberről beszélek, aki él s hal a hobbijáért, feltételezem, hogy a lehetőségeihez mérten a lehető legideálisabban próbálja befogadni a műveket. De mégis mit jelent az ideális állapot? A legtöbben, főleg a házimozi-építéssel foglalatoskodók, a moziélmény impozáns módon hangzatos, ám legalább annyira misztikus kifejezését ismételgetik. Mi az a moziélmény? Járjuk körül ezt a kérdést.
A moziban, amikor filmet nézünk:
– Társasági eseményen veszünk részt. Valamilyen szinten - bármennyire is akarjuk kivonni magunkat alóla - közösségi élményt élünk át. Ezt korlátozott mértékben, de otthon is reprodukálhatjuk, családtagokkal, barátokkal stb. Ha szeretnénk.
– Azt a kényszert azonban, hogy sötétben, a leállítás lehetősége nélkül, pénzért, ráadásul idegenekkel együtt, illedelmesen viselkedve (hiszen emberek között vagyunk!) és viszonylagos csendben végigüljünk egy seggel (!) egy filmet, na azt bármennyire is akarjuk, de nem tudjuk otthon megoldani. Próbálkozni részleges sikerrel lehet csak.
– Nagy, jól látható vászonra vetített képet nézünk. A mostani mozik termeit alapul véve és eltekintve a túl közeli nézőhelyek problematikájától, megfelelő szögből láthatunk olyan méretű képet, melyen minden részlet megfelelően látható.
– A zavaró tényezők ignorálásához elegendő hangerejű, általában elég jó minőségű, gyakran térhatású hangot kapunk. Ha akarjuk, ha nem. Nincs olyan, hogy a szomszéd szobában alszik a gyerek.
Szóval nagyjából ezt kéne otthon létrehozni. Az első kettőt nagyjából meg is válaszoltam, hogy miért nem lehetséges a kivitelezésük, de amúgy is teljesen szubjektív tényezők, hiszen mindenki másképp szocializálódik, másképpen érzi magát kényelmesen. Egy szó mint száz, ezeket a kérdéseket nem érdemes fejtegetni, de oda kell figyelni, hogy lehetőleg minél kevesebb zavaró tényező jelentkezhessen a befogadás ideje alatt. Viszont ott van a kép és a hang kérdése, amivel bőven megéri foglalkozni. Először inkább a hangra térek ki, mert könnyebben lerendezhető.
Hangképzés:
Én személy szerint a legjobb filmélményeimet fejhallgatóval éltem át, nyilván egyedül. Nem véletlen, hiszen segít kizárni a külvilágot és más emberek zavarása nélkül lehet megfelelő hangerővel hallgatni. További szempontok, hogy a sztereó hatás mindenképpen érvényesül és nem utolsó sorban, sokkal olcsóbban lehet megfelelő hangminőséget elérni, mint egyéb módokon. Jómagam egy Superlux HD668B-t nyüstölök jó pár éve. Ez egy 10.000 Ft-os készülék, az árához képest igen jó hanggal. Ha valaki tájékozódni szeretne: PH! fejhallgató topik, Ajánlott fejhallgatók, Head-Fi.org.
A hangkeltésnél szerintem ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni:
– Nem szabad halkan hallgatni, semmilyen filmet, semmilyen esetben. Kezdve onnan, hogy rendes dinamika csak nagyobb hangerőn alakul ki. Ám ha esetleg odáig fajulna a helyzet, hogy valamilyen körülmény végett nem megfelelően lehet hallani vagy például nem lehet rendesen érteni, hogy mit mondanak, akkor inkább ott eszi a fene az egészet. Ha ez az eset ugyan nem is áll fenn, de kellően hangosan valószínűleg elég kevesen nézik a filmeket. Nem elegendő hangerő mellett elkalandozik a figyelem és nem alakul ki a mű megfelelő befogadásához szükséges koncentráció. Lehet, hogy ez így triviálisnak tűnik vagy banálisan hangzik, de emlékezzünk csak vissza, hogy a moziban milyen hangerővel támadnak ránk. Persze az ember pillanatnyi lelki állapotát kismillió egyéb dolog befolyásolja, ráadásul az élet egyéb módokon is gyakran nehezíti, hogy a néző megfelelő állapotba kerüljön a befogáshoz, de én hosszú évek tapasztalata alapján azt mondom, hogy igen könnyen elúszik egy-egy remek élmény ezen a tényezőn. Ez főleg újranézések alkalmával derül ki igazán.
– Ha a hangerő megvan, akkor nem éppen nagy gond ha a minőség is valamelyest elfogadható. Értem ez alatt, hogy ne kizárólag középmagas hangokat halljunk és a mélynek a tetejét, ami az olcsó 5.1-es rendszerek és a kompakt hifik fő hibája. Kellően mély, tupírozásmentes mély hangok, valós közép és nem fülsértő, de szépen ciripelő magas. Ezek kellenek nekünk, mindenkinek igényessége szerint. (Jobban belemenni nem érdemes, mert végeláthatatlan téma.)
– Nagy kérdés: Fül-/fejhallgató? A modern TV-k gyatra hangszórói? Hangprojektor? Sztereó hifi? 2.1? 5.1? 7.1? 7.2? 9.2? Nagyjából ilyen sorrendben eszkalálódik a minimális ráfordítás költsége, de igazából (a TV beépített hangszórói kivételével) bármelyikre lehet rengeteget költeni. Én azt mondom, hogy bármit is válasszunk, egy jó minőségű fejhallgató mindenképpen ajánlott. Szerintem az 5.1 és a még bonyolultabb térhatású rendszerek több szempontból is problémásak. Egyrészt ha valóban jó minőségű hangot szeretnénk, nagyon drágák. Másrészt körülményes és munkaigényes a kialakításuk. Akár külön szoba is szükséges lehet hozzájuk, de mindenek előtt, szerény véleményem szerint, nem adnak hozzá kellő mértékben az élményhez. Én abszolút sztereó párti vagyok, és jelenleg éppen egy kompakt hangpojektor (Yamaha YAS-106 Samsung HW-K450 lett helyette) beszerzését határoztam el, egy egyszerű 2.1-es Harman/Kardon Soundsticks II, majd egy M-Audio Audiophile 2496 > Kácsa RCA > NAD 3130 > Bártfay Audio(Bi) > Mordaunt-Short Avant 906 lánc hosszú idejű használata után. A hangprojektor olcsó, praktikus, kevés helyet foglal és sokkal többre képes, mint amire számít tőle az ember. (Szerk.: Azóta egyébként a JBL LSR 305 + 310S kombónál tartok és azt hiszem itt be is fejeztem a keresgélést. Ez mindennél bőven jobb, mint amit eddig hallottam.)
Képmegjelenítés:
Nagyon nehéz kérdés, de szempontok szerint alaposan lebontva, rá lehet jönni, hogy mi kellhet nekünk. Extrém esetek kivételével a kijelző az alábbiak közül fog kikerülni: telefon/tablet, monitor/laptop kijelzője, tv, projektor. Ebből most gyorsan ki is zárnék párat, leszűkítve ezzel a sort.
– Telefon/Tablet: Rövid videókra jó lehet, de a mozi élmény megközelítése a legcsekélyebb mértékben sem lehetséges ezekkel. Remélem ezt nem kell hosszabban magyarázni.
– Monitor/Laptop kijelzője. Laptop a méretéből adódóan szerintem még nem ajánlott, de a monitorok az utóbbi években nagy méretváltásokon mentek keresztül. Bizonyos körülmények között akár jó is lehet. Ha mondjuk egy 27"-es monitort veszünk alapul, akkor Full HD felbontás esetén a nézési távolság ideális esetben majdnem kereken 1 m. Ha ez kényelmesen megoldható, áldásom rá. De akkor térjünk is ki egy kicsit az ideális nézési távolságra, mert ezt mindenképpen alaposan körül kell járni.
Szóval, más eszköz híján marad a TV és a projektor, mint felhasználható kijelző. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Vegyük sorra ezeket.
TV:
+ alapvetően olcsóbb (illetve szinte biztos, hogy van is a háztartásban, még ha rendes mozizásra nem is alkalmas)
– nagy méretnél exponenciálisan növekszik az ár
+ könnyen elhelyezhető (biztos van helye egy lakásban)
+ egész mutatós darabok is akadnak
+ bármilyen más eszköznél és a mozinál is sokkal jobb képminőség érhető el
– egyik-másik gyártási technológiának komoly hátrányai vannak
Projektor:
– külön eszköz, ezért átszervezést igényel a lakásban, külön hely kell az eszköznek és a nagy méretű vászonnak
– ha eltüntetni nem tudjuk, nem esztétikus, főleg kisebb méretű lakásban
– ha egy kicsit is adunk a képminőségre, olcsón nem lehet megúszni (rettenetesek az olcsó projektorok)
+ bármit is veszünk, nagyon nagy méretű képet tudunk vele előállítani
+ bármit is veszünk, akármelyik tv-nél nagyobb képet lehet vele előállítani és ebben a kategóriában tulajdonképpen így olcsóbbnak is mondható
– remek képminőséghez igen komoly pénzmennyiség szükséges
– a vászon se olcsó mulatság, de remek képminőséghez komoly pénzmennyiséget igénylő vászon is kell
– tényleg remek képminőséget el lehet érni, de a rendkívül fontos kontrasztot, csak korlátozott mértékben tudjuk növelni (át kell festeni a falakat pl.) jegyezzük meg a számot, hogy egy projektornál az 1:500-as kontraszt (ANSI) már álomszerű, később még lesz szó ilyesmiről
Azt hiszem elég beszédes összevetés. Röviden összegezve, a projektor a tehetősek hobbija. És sajnos, akármennyire is igyekszik az ember, csodát tenni nem lehet vele. Az elköltött összeg töredékéből jobb képminőséget lehet elérni egy TV-vel. Persze ha valaki a kép méretét előrébb helyezi, mint a megfelelő kontrasztot, tudja mit kell választania. Megjegyezném, hogy a mozikban is elég gyatra kontraszt szokott lenni. Na de akkor térjünk ki megint egy kicsit.
Persze ez a képnek csak egyetlen fontos része, ezen kívül még nagyon sok dolog határozza meg, hogy mit is tekintünk jó képminőségnek (színhelyesség, mozgásmegjelenítés stb.). Viszont, egyértelműen ez a legkényesebb pont (a mozgásmegjelenítés például sok ember szemének egyáltalán nem is jelent gondot), ezért ebből célszerű kiindulni.
TV technológiák:
A CRT (katódsugárcsöves), a projektoros TV halott, nem nagy kár értük, de sajnos ezek után a jobb sorsra érdemes plazma is kivégzésre került.
– R.I.P. Plazma:
Még ma is azt lehet mondani, hogy az egyik legjobb megjelenítési tulajdonságokkal rendelkezett. Csak sajnos az LCD-hez képesti gyártási költsége (bonyolultabb, kényesebb technológia), a vele szemben fennálló, a kezdeti időszakban valóban érvényes, hiedelmek miatt (sokat fogyaszt, beég a kép) nem bírta a versenyt. Ragyogó mozgásmegjelenítés, kiváló betekintési szögek, jó színhelyesség, magas kontraszt. Az utolsó szériás Panasonic csúcs verziói az 1:40.000 környékét nyaldosták.
Senkit nem buzdítok már plazma vételére, hiszen a legfiatalabbak is 2013-as készülékek. Azért az mégsem véletlen, hogy használtan még most is szép áron kelletik magukat (2008-as Pioneer Kuro sokszázererért hello!). Én nagy örömmel használom az enyémet (Panasonic TX-P50ST60E) és megrökönyödve vizsgálom a piacot, hogy még mindig sokkal gyengébb lehetőségeket lehet kapni, többszörös áron, mint amit én költöttem rá.
+ LCD:
Ha megnézzük a piacot, az LCD szinte egyeduralkodó. Korlátozott lehetőségei ellenére még mindig foltozgatják és bizonyos tekintetben tényleg csodákat lehet tenni vele, hiszen a HDR térnyerésével például szabadjára engedhetik a fényerőt, amire egyelőre más technológia nem volt képes. Ha valóban eljön a quantum-pontos TV-k kora, még valami jó is kisülhet belőle, de tulajdonképpen az már más technológia lesz. (Háttérvilágítás helyett a nano részecskék világítanak.)
Tehát ha LCD TV-t szeretnénk venni, lehetőleg VA paneles, Full Array LED-es, BFI-s legyen. Ezek csak a sarokpontok, de annyi tényező van még, hogy ebben a cikkben irreális méretek öltene, ha kitérnék rá. Szakértő teszteket kell olvasni konkrét termékekről! Például itt.
+ OLED:
Az új csoda. Organikus LED-ek, melyek úgy működnek, hogy maguk a pixelek világítanak, tehát háttérvilágítás híján, elképesztő kontraszt érhető el. Gyakorlatilag végtelen, de ki szoktak mérni 1:300.000 vagy hasonlóan nagy számokat. (Ugye, hogy milyen kevés az 1:500?) Kiváló betekintési szögek és remek színhelyesség jellemzik még. Nem sok hibája van, de a technológia fiatalságának köszönhetően, a 2016 előtti készülékek a sötét képeken anomáliákat produkáltak (az újakon már nem nagyon látható, sokat javultak), a mozgásmegjelenítés pedig még ma sem az igazi. (De ahogy mondtam is, sok embert egyáltalán nem zavar az ilyesmi. A szemeken múlik.)
Annyit tudni kell még róla, hogy minden gyártó szeretné a magáénak tudni ezt a technológiát, de elég problémás a fejlesztése. Anno a Samsung előállt egyetlen TV-vel, de mivel az általuk alkalmazott RGB színes OLED-ek nagyon különbözően öregedtek, a roppant ígéretes tulajdonságok ellenére, kénytelenek voltak leállni vele. Az LG egyfajta trükkel, színszűrőkkel módosítja a fehér OLED-ek színeit (WRGB) és mivel ezt levédette, a most kapható OLED TV-k, mind LG panellel vannak felszerelve. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire tesz jót az árversenynek. De csüggedni nem érdemes, szerencsére meredeken száguldanak lefelé az árak és akinek volt már szerencséje megkaparintani egy ilyen TV-t, nem igazán szeretne visszatérni semmilyen más technológiára. Ez a jó irány.
Általános tanácsok TV-hez:
– Az anyagiakat, az életszerűséget, a nézési távolságot és a TV-k általános elhelyezési szokásait figyelembe véve, szerintem az 50" (127 cm) a jó élményt nyújtó kategória alja. Tessék elővenni a mérőszalagot, és tessék megvizsgálni, hogy mennyire láthatóak a részletek egy rendes Blu-ray anyaggal!
– Kisebb TV-vel sokat lehet spórolni, de a jobb képminőséget jelentő csúcs vagy felső-középkategóriás LCD TV-k csak nagyobb méretben készülnek, OLED-ből pedig mindmáig 55" (140 cm) a legkisebb.
– Ha megfelelő pénzmennyiség áll rendelkezésre egy alap OLED TV-re, én nem nagyon látok olyan szempontot, amiért érdemesebb lenne bármilyen LCD TV-t venni.
– A HDR-t, a 4K-t egyelőre el kell felejteni. Előbbi kiforratlan, utóbbira kevés az anyag. Nem baj ha tudja a TV, hiszen lassan mindegyik tudni fogja, de ne ez legyen a szempont.
– Az anyagiakat úgy kell elképzelni, hogy ha az 50"-et (de inkább az 55"-et) vesszük alapul, akkor jelen állás szerint az elfogadható képminőség 250e forint környékén kezdődik. 10 ugyanolyan árú TV-ből kb. egy-kettő (1-2) ami minőségre jónak mondható. Drágábbaknál azért javul az arány, de mindenképpen szakértő tesztet kell olvasni előtte, mert nagyon nagy a szórás (nagyon).
– Ha fogalmad sincs minek magyarázok a képminőségről, akkor ragadj meg bármilyen lehetőséget (ismerős, barát, bemutatóterem), hogy rápillanthass egy rendesen beállított, kalibrált, nagy TV-re.
– Akármilyen csóró az ember, akármilyen szerények a megjelenítőnk képességei, mindig van mit javítani. Legalább amit tud, azt használjuk ki.
– A legtöbben arra is lusták, hogy az alap képi lehetőségeket végigfussák, pedig mindenképpen be kell állítani őket. A gyári beállítások sosem jók! Rengeteg tanácsot lehet olvasni az interneten és az adott készülékhez mindig utána is kell járni, de azért az alapokat könnyen össze lehet foglalni. Egy alap cikk. A lényeg:
+ A sötét részletek ne vesszenek el (fényerő, brightness)
+ A világos legyen világos, de ne vakítson (kontraszt, contrast)
+ A háttérvilágítást lehetőség szerint vissza kell fogni (backlight)
+ Az élességet általában nem kell bántani, de se elmosódott, se karcos ne legyen
+ A képmódosító eljárásokat mindet ki kell kapcsolni! Gondolok itt olyanokra, hogy: élénk színek, dinamikus xy, szappanopera effektus (minimumon engedélyezett csak a mozgásmegjelenítés javításához; Auto Motion, TruMotion, MotionFlow, IFC, meg még ki tudja hány néven illetik), stb.
Haladó szint:
– Ha már rááldozunk százezreket egy TV-re, szerintem megérdemel annyit, hogy tizen, huszon plusz ezredesből egy profi szakember műszerrel kalibrálja a képet. Fix fényerőt, színhelyes képet, megfelelő gamma értékeket kapunk, magyarul úgy fog kinézni a tartalom ahogy azt eredetileg megálmodták számunkra a készítők. A megjelenítőnk korlátainak megfelelően persze. Van egy mondás amit mindenhol hangoztatnak és nagyon igaz: Egy középszerű TV kalibrált állapotban jobb képet ad, mint egy csúcs TV rossz beállításokkal.
– A film lejátszása is elég összetett kérdés. Érdemes időt fordítani rá, de szerencsére erről már írtam korábban egy cikket: Filmek optimális lejátszása.
Nagyjából azt hiszem ennyit szerettem volna elmondani. Poén, de ezt csak úgy mindenféle előzetes terv nélkül kezdtem el írni, aztán nem bírtam abbahagyni. Valamiért muszáj volt kiadni magamból. Remélem van olyan, akinek tudtam segíteni vele. Azért összefoglalom, hogy szerintem mi a lényeg; hogy a technikai oldalt szem előtt tartva, mire is kell odafigyelnie az embernek, ha - csak nem sikerül kikerülnöm ezt a visszatetsző szót - igényesen szeretne hódolni ennek a remek hobbinak:
– Rendelkezésre álló szabad idő, nyugalom, zavartalanság/jó társaság, sötét.
– Adott távolsághoz mérten megfelelő méretű, jó minőségű kép. Költsünk milliókat, vagy legalább üljünk közelebb, esetleg bontsunk falat, fúrjunk, faragjunk. Nem kell félni a kijelzőtől sem: be kell állítani! Oda kell figyelni, hogy mivel játszunk le és ha tényleg fontosnak tartjuk, hogy helyesen jelenjen meg a kívánt tartalom, kalibráltatni kell.
– Fel kell csavarni a hangerőt! Legalább egy jó fejhallgatóra áldozzunk annyit, hogy megértsük mennyire fontos a hang az ideális élmény eléréséhez. A fejhallgató mellett, az anyagi lehetőségeinkhez mérten, szükség van egy nem túl rossz hangminőségű hangkeltő eszközre is. (Újfent mindenki figyelmébe ajánlom a hangprojektorokat.)
Manapság, ha úgy tetszik, utazás közben, okostelefonon vagy tableten streamelve is végignézhetsz egy filmet, a TESCO-ban dőlnek rád az 55"-es TV-k és százezer forint alatt is lehet projektort venni. De vajon mindegy, hogy melyiken nézed meg a kedvenc sorozatod új részét? Vajon ugyanazt az élményt kapod minden esetben? Ha nem a WC-n ülve, hét részletben bosszankodtad volna végig a Neon Démont, hanem projektorral vetített képen, 5.1-es hangzással, akkor jobban tetszett volna? (Igen.)
Hogy mégis mi az az eszköz, amin tényleg érdemes a hobbinak hódolni, az egy végtelenül egyszerű, de közben mégis nagyon bonyolult kérdés. Mivel én itt most egy olyan képzeletbeli emberről beszélek, aki él s hal a hobbijáért, feltételezem, hogy a lehetőségeihez mérten a lehető legideálisabban próbálja befogadni a műveket. De mégis mit jelent az ideális állapot? A legtöbben, főleg a házimozi-építéssel foglalatoskodók, a moziélmény impozáns módon hangzatos, ám legalább annyira misztikus kifejezését ismételgetik. Mi az a moziélmény? Járjuk körül ezt a kérdést.
A moziban, amikor filmet nézünk:
– Társasági eseményen veszünk részt. Valamilyen szinten - bármennyire is akarjuk kivonni magunkat alóla - közösségi élményt élünk át. Ezt korlátozott mértékben, de otthon is reprodukálhatjuk, családtagokkal, barátokkal stb. Ha szeretnénk.
– Azt a kényszert azonban, hogy sötétben, a leállítás lehetősége nélkül, pénzért, ráadásul idegenekkel együtt, illedelmesen viselkedve (hiszen emberek között vagyunk!) és viszonylagos csendben végigüljünk egy seggel (!) egy filmet, na azt bármennyire is akarjuk, de nem tudjuk otthon megoldani. Próbálkozni részleges sikerrel lehet csak.
– Nagy, jól látható vászonra vetített képet nézünk. A mostani mozik termeit alapul véve és eltekintve a túl közeli nézőhelyek problematikájától, megfelelő szögből láthatunk olyan méretű képet, melyen minden részlet megfelelően látható.
– A zavaró tényezők ignorálásához elegendő hangerejű, általában elég jó minőségű, gyakran térhatású hangot kapunk. Ha akarjuk, ha nem. Nincs olyan, hogy a szomszéd szobában alszik a gyerek.
Szóval nagyjából ezt kéne otthon létrehozni. Az első kettőt nagyjából meg is válaszoltam, hogy miért nem lehetséges a kivitelezésük, de amúgy is teljesen szubjektív tényezők, hiszen mindenki másképp szocializálódik, másképpen érzi magát kényelmesen. Egy szó mint száz, ezeket a kérdéseket nem érdemes fejtegetni, de oda kell figyelni, hogy lehetőleg minél kevesebb zavaró tényező jelentkezhessen a befogadás ideje alatt. Viszont ott van a kép és a hang kérdése, amivel bőven megéri foglalkozni. Először inkább a hangra térek ki, mert könnyebben lerendezhető.
Hangképzés:
Én személy szerint a legjobb filmélményeimet fejhallgatóval éltem át, nyilván egyedül. Nem véletlen, hiszen segít kizárni a külvilágot és más emberek zavarása nélkül lehet megfelelő hangerővel hallgatni. További szempontok, hogy a sztereó hatás mindenképpen érvényesül és nem utolsó sorban, sokkal olcsóbban lehet megfelelő hangminőséget elérni, mint egyéb módokon. Jómagam egy Superlux HD668B-t nyüstölök jó pár éve. Ez egy 10.000 Ft-os készülék, az árához képest igen jó hanggal. Ha valaki tájékozódni szeretne: PH! fejhallgató topik, Ajánlott fejhallgatók, Head-Fi.org.
A hangkeltésnél szerintem ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni:
– Nem szabad halkan hallgatni, semmilyen filmet, semmilyen esetben. Kezdve onnan, hogy rendes dinamika csak nagyobb hangerőn alakul ki. Ám ha esetleg odáig fajulna a helyzet, hogy valamilyen körülmény végett nem megfelelően lehet hallani vagy például nem lehet rendesen érteni, hogy mit mondanak, akkor inkább ott eszi a fene az egészet. Ha ez az eset ugyan nem is áll fenn, de kellően hangosan valószínűleg elég kevesen nézik a filmeket. Nem elegendő hangerő mellett elkalandozik a figyelem és nem alakul ki a mű megfelelő befogadásához szükséges koncentráció. Lehet, hogy ez így triviálisnak tűnik vagy banálisan hangzik, de emlékezzünk csak vissza, hogy a moziban milyen hangerővel támadnak ránk. Persze az ember pillanatnyi lelki állapotát kismillió egyéb dolog befolyásolja, ráadásul az élet egyéb módokon is gyakran nehezíti, hogy a néző megfelelő állapotba kerüljön a befogáshoz, de én hosszú évek tapasztalata alapján azt mondom, hogy igen könnyen elúszik egy-egy remek élmény ezen a tényezőn. Ez főleg újranézések alkalmával derül ki igazán.
– Ha a hangerő megvan, akkor nem éppen nagy gond ha a minőség is valamelyest elfogadható. Értem ez alatt, hogy ne kizárólag középmagas hangokat halljunk és a mélynek a tetejét, ami az olcsó 5.1-es rendszerek és a kompakt hifik fő hibája. Kellően mély, tupírozásmentes mély hangok, valós közép és nem fülsértő, de szépen ciripelő magas. Ezek kellenek nekünk, mindenkinek igényessége szerint. (Jobban belemenni nem érdemes, mert végeláthatatlan téma.)
– Nagy kérdés: Fül-/fejhallgató? A modern TV-k gyatra hangszórói? Hangprojektor? Sztereó hifi? 2.1? 5.1? 7.1? 7.2? 9.2? Nagyjából ilyen sorrendben eszkalálódik a minimális ráfordítás költsége, de igazából (a TV beépített hangszórói kivételével) bármelyikre lehet rengeteget költeni. Én azt mondom, hogy bármit is válasszunk, egy jó minőségű fejhallgató mindenképpen ajánlott. Szerintem az 5.1 és a még bonyolultabb térhatású rendszerek több szempontból is problémásak. Egyrészt ha valóban jó minőségű hangot szeretnénk, nagyon drágák. Másrészt körülményes és munkaigényes a kialakításuk. Akár külön szoba is szükséges lehet hozzájuk, de mindenek előtt, szerény véleményem szerint, nem adnak hozzá kellő mértékben az élményhez. Én abszolút sztereó párti vagyok, és jelenleg éppen egy kompakt hangpojektor (
Képmegjelenítés:
Nagyon nehéz kérdés, de szempontok szerint alaposan lebontva, rá lehet jönni, hogy mi kellhet nekünk. Extrém esetek kivételével a kijelző az alábbiak közül fog kikerülni: telefon/tablet, monitor/laptop kijelzője, tv, projektor. Ebből most gyorsan ki is zárnék párat, leszűkítve ezzel a sort.
– Telefon/Tablet: Rövid videókra jó lehet, de a mozi élmény megközelítése a legcsekélyebb mértékben sem lehetséges ezekkel. Remélem ezt nem kell hosszabban magyarázni.
– Monitor/Laptop kijelzője. Laptop a méretéből adódóan szerintem még nem ajánlott, de a monitorok az utóbbi években nagy méretváltásokon mentek keresztül. Bizonyos körülmények között akár jó is lehet. Ha mondjuk egy 27"-es monitort veszünk alapul, akkor Full HD felbontás esetén a nézési távolság ideális esetben majdnem kereken 1 m. Ha ez kényelmesen megoldható, áldásom rá. De akkor térjünk is ki egy kicsit az ideális nézési távolságra, mert ezt mindenképpen alaposan körül kell járni.
Nézési távolság: Különbözőképpen lehet számolni, több megközelítés is található internetszerte, de mindegyik közel esik egy ökölszámhoz: kijelző képátlója X 1,5 ≈ nézési távolság
Illetve általában e fölé lövik be. Az én esetemben 50"-es (127 cm-es) TV-hez itt például 198 cm, de 190-213-ig láttam már mindenfélét. A másfeles ökölszámmal számolva 190 cm, ez egy kis biztonságot is ad. Akárhogy is számolják, a legcélszerűbb az, ha saját magunk leteszteljük egy tesztábra vagy valami jól ismert videó segítségével, hiszen mindenkinek más a szeme, más és más lehet az a távolság amiről már minden részletet megfelelően lát.
(Nagyon zárójeles megjegyzés: Vagy legyinthet is az ember, hogy mi a francról vakerászok itt; felesleges szócséplés, mert ő biztos jobban tudja, meg amúgy is a beltartalom a fontos. Az emberek nagy része ilyen. Nem is vitatkozok én senkivel. De amikor a mozi egyedülállóságáról esik szó, én mindig megmosolygom a dolgot. Félreértés ne essék, a mozi tényleg nagyszerű dolog, de én a legjobb élményeimet otthon éltem át. Szerintem nem véletlen.)
Visszatérve a nézési távolságra, van egy másik fontos szempont is. Ez az egész ajánlott nézési távolság rendben van addig, amíg a tv teljes méretét vizsgáljuk. Manapság a tv-k jelentős hányada 16:9 képaránnyal készül, a filmek többsége viszont (főleg ha a hollywoodi vonal érdekel minket) 2,35:1 képarányú, más néven extra (ultra!) szélesvásznú. Ez kapásból ~75%-ára (a.k.a. 3/4-ére), redukálja a nézett kép területét (az átlót ~95%-ra). Egyáltalán nem elhanyagolható különbség, úgyhogy szerintem célszerűbb is lenne egyből ezzel a szűk keresztmetszettel számolni. Egy neccesen jónak ítélt tv-t választva, elég nagy csalódás érheti az embert, amikor otthon elhelyezi és bekapcsolja.
Ezt nem véletlen számoltam ki, ugyanis én az ajánlott 198 cm-t soknak tartom. 170 cm körül használom (kihúzható karon van), szóval az óvatosabb 210 cm körüli becslések egész biztosan nem helyesek. Az egy dolog, hogy a részleteket rendesen látja e az ember, de az sem mindegy, hogy mekkora felületet nézünk.
Ezt az egészet Full HD-re értve természetesen. De ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni a 4K jelenséget. Ugyanis a mai, normálisabb TV-k egytől egyig 4K felbontásúak. Ha 4K anyagot akarunk teljes részletesség mellett nézni, akkor megközelítőleg fele akkora nézési távolságra kell csücsülnünk, mint az eddig taglalt, Full HD nézési távolság. Ez az én esetemben nagyon maximum 1 m lenne. Nem vagyok a technológiai fejlődés ellen és badarság lenne azt állítani, hogy a 4K nem jobb, de nem véletlen, hogy sokkal lassabban terjed, mint a Full HD anno. A teljes részletességét átlagos életkörülmények mellett szinte lehetetlen élvezni.
Illetve általában e fölé lövik be. Az én esetemben 50"-es (127 cm-es) TV-hez itt például 198 cm, de 190-213-ig láttam már mindenfélét. A másfeles ökölszámmal számolva 190 cm, ez egy kis biztonságot is ad. Akárhogy is számolják, a legcélszerűbb az, ha saját magunk leteszteljük egy tesztábra vagy valami jól ismert videó segítségével, hiszen mindenkinek más a szeme, más és más lehet az a távolság amiről már minden részletet megfelelően lát.
(Nagyon zárójeles megjegyzés: Vagy legyinthet is az ember, hogy mi a francról vakerászok itt; felesleges szócséplés, mert ő biztos jobban tudja, meg amúgy is a beltartalom a fontos. Az emberek nagy része ilyen. Nem is vitatkozok én senkivel. De amikor a mozi egyedülállóságáról esik szó, én mindig megmosolygom a dolgot. Félreértés ne essék, a mozi tényleg nagyszerű dolog, de én a legjobb élményeimet otthon éltem át. Szerintem nem véletlen.)
Visszatérve a nézési távolságra, van egy másik fontos szempont is. Ez az egész ajánlott nézési távolság rendben van addig, amíg a tv teljes méretét vizsgáljuk. Manapság a tv-k jelentős hányada 16:9 képaránnyal készül, a filmek többsége viszont (főleg ha a hollywoodi vonal érdekel minket) 2,35:1 képarányú, más néven extra (ultra!) szélesvásznú. Ez kapásból ~75%-ára (a.k.a. 3/4-ére), redukálja a nézett kép területét (az átlót ~95%-ra). Egyáltalán nem elhanyagolható különbség, úgyhogy szerintem célszerűbb is lenne egyből ezzel a szűk keresztmetszettel számolni. Egy neccesen jónak ítélt tv-t választva, elég nagy csalódás érheti az embert, amikor otthon elhelyezi és bekapcsolja.
Ezt az egészet Full HD-re értve természetesen. De ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni a 4K jelenséget. Ugyanis a mai, normálisabb TV-k egytől egyig 4K felbontásúak. Ha 4K anyagot akarunk teljes részletesség mellett nézni, akkor megközelítőleg fele akkora nézési távolságra kell csücsülnünk, mint az eddig taglalt, Full HD nézési távolság. Ez az én esetemben nagyon maximum 1 m lenne. Nem vagyok a technológiai fejlődés ellen és badarság lenne azt állítani, hogy a 4K nem jobb, de nem véletlen, hogy sokkal lassabban terjed, mint a Full HD anno. A teljes részletességét átlagos életkörülmények mellett szinte lehetetlen élvezni.
Szóval, más eszköz híján marad a TV és a projektor, mint felhasználható kijelző. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Vegyük sorra ezeket.
TV:
+ alapvetően olcsóbb (illetve szinte biztos, hogy van is a háztartásban, még ha rendes mozizásra nem is alkalmas)
– nagy méretnél exponenciálisan növekszik az ár
+ könnyen elhelyezhető (biztos van helye egy lakásban)
+ egész mutatós darabok is akadnak
+ bármilyen más eszköznél és a mozinál is sokkal jobb képminőség érhető el
– egyik-másik gyártási technológiának komoly hátrányai vannak
– külön eszköz, ezért átszervezést igényel a lakásban, külön hely kell az eszköznek és a nagy méretű vászonnak
– ha eltüntetni nem tudjuk, nem esztétikus, főleg kisebb méretű lakásban
– ha egy kicsit is adunk a képminőségre, olcsón nem lehet megúszni (rettenetesek az olcsó projektorok)
+ bármit is veszünk, nagyon nagy méretű képet tudunk vele előállítani
+ bármit is veszünk, akármelyik tv-nél nagyobb képet lehet vele előállítani és ebben a kategóriában tulajdonképpen így olcsóbbnak is mondható
– remek képminőséghez igen komoly pénzmennyiség szükséges
– a vászon se olcsó mulatság, de remek képminőséghez komoly pénzmennyiséget igénylő vászon is kell
– tényleg remek képminőséget el lehet érni, de a rendkívül fontos kontrasztot, csak korlátozott mértékben tudjuk növelni (át kell festeni a falakat pl.) jegyezzük meg a számot, hogy egy projektornál az 1:500-as kontraszt (ANSI) már álomszerű, később még lesz szó ilyesmiről
Kontraszt: A legkényesebb pont a megjelenítés során. A legsötétebb és a legvilágosabb megjelenített képpont fényessége közötti arányszám. A gyakorlatban, mivel ideális esetben egy teljesen elsötétített szobában nézzük a kijelzőt, a fixen beállított fényességű fehérhez viszonyítva, a kijelző legjobb képessége szerint megjelenített legsötétebb pont határozza meg. Magyarul mennyire fekete a fekete. Most az, hogy kalibrálás során vagy csak a felhasználó által kontárkodva van beállítva az adott készülék, az tulajdonképpen mindegy.
Persze ez a képnek csak egyetlen fontos része, ezen kívül még nagyon sok dolog határozza meg, hogy mit is tekintünk jó képminőségnek (színhelyesség, mozgásmegjelenítés stb.). Viszont, egyértelműen ez a legkényesebb pont (a mozgásmegjelenítés például sok ember szemének egyáltalán nem is jelent gondot), ezért ebből célszerű kiindulni.
TV technológiák:
A CRT (katódsugárcsöves), a projektoros TV halott, nem nagy kár értük, de sajnos ezek után a jobb sorsra érdemes plazma is kivégzésre került.
– R.I.P. Plazma:
Még ma is azt lehet mondani, hogy az egyik legjobb megjelenítési tulajdonságokkal rendelkezett. Csak sajnos az LCD-hez képesti gyártási költsége (bonyolultabb, kényesebb technológia), a vele szemben fennálló, a kezdeti időszakban valóban érvényes, hiedelmek miatt (sokat fogyaszt, beég a kép) nem bírta a versenyt. Ragyogó mozgásmegjelenítés, kiváló betekintési szögek, jó színhelyesség, magas kontraszt. Az utolsó szériás Panasonic csúcs verziói az 1:40.000 környékét nyaldosták.
Senkit nem buzdítok már plazma vételére, hiszen a legfiatalabbak is 2013-as készülékek. Azért az mégsem véletlen, hogy használtan még most is szép áron kelletik magukat (2008-as Pioneer Kuro sokszázererért hello!). Én nagy örömmel használom az enyémet (Panasonic TX-P50ST60E) és megrökönyödve vizsgálom a piacot, hogy még mindig sokkal gyengébb lehetőségeket lehet kapni, többszörös áron, mint amit én költöttem rá.
+ LCD:
Ha megnézzük a piacot, az LCD szinte egyeduralkodó. Korlátozott lehetőségei ellenére még mindig foltozgatják és bizonyos tekintetben tényleg csodákat lehet tenni vele, hiszen a HDR térnyerésével például szabadjára engedhetik a fényerőt, amire egyelőre más technológia nem volt képes. Ha valóban eljön a quantum-pontos TV-k kora, még valami jó is kisülhet belőle, de tulajdonképpen az már más technológia lesz. (Háttérvilágítás helyett a nano részecskék világítanak.)
Itt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az LCD csak a TV gyártástechnológiájának egy része. Manapság a LED megvilágítású LCD TV-t értjük alatta. Ám a LED megvilágítás is lehet több féle és az LCD technológia is. A teljesség igénye nélkül a fontosabb technológiák, csoportosítva. Ezek a lényegesek, a többi az marketing.
Panel:
– IPS: Remek színhelyesség, egész jó betekintési szögek, gyatra kontraszt (1:1.000)
– VA: Remek színhelyesség, oldalra gyenge betekintési szögek (sárgásodik, kékesedik a kép), elfogadható kontraszt (1:3.000, de jobb esetben alulról nyalja az 1:5.000-et)
Megvilágítás:
– Edge LED: Oldalról vagy alulról világító LED-ek, a fényt közvetítő anyag egyenetlensége miatt, gyakran foltosnak, piszkosnak tűnik a kijelző a nagyobb, homogén felületeken vagy a pásztázásoknál.
– Full array LED: Az LCD réteg mögött, a kép teljes felületén világítanak a LED-ek. Előnye, hogy egyenletes a fény eloszlása és adott esetben egy részüket le lehet kapcsolni, így képhibák árán, de dinamikusan változtatható a kontraszt (local dimming). Ezt fejlesztik ezerrel, mert másba nem nagyon tudnak kapaszkodni a kontraszt növelését illetően.
BFI: A jó mozgásmegjelenítéshez az LCD-vel trükközni kell. Fekete képkockák beiktatásával kikerülhető, hogy az egymást követő két kép összemosódjon. E nélkül már nem érdemes TV-t venni. (Sajnos annyi néven nevezik, ahány gyártó van.)
Panel:
– IPS: Remek színhelyesség, egész jó betekintési szögek, gyatra kontraszt (1:1.000)
– VA: Remek színhelyesség, oldalra gyenge betekintési szögek (sárgásodik, kékesedik a kép), elfogadható kontraszt (1:3.000, de jobb esetben alulról nyalja az 1:5.000-et)
Megvilágítás:
– Edge LED: Oldalról vagy alulról világító LED-ek, a fényt közvetítő anyag egyenetlensége miatt, gyakran foltosnak, piszkosnak tűnik a kijelző a nagyobb, homogén felületeken vagy a pásztázásoknál.
– Full array LED: Az LCD réteg mögött, a kép teljes felületén világítanak a LED-ek. Előnye, hogy egyenletes a fény eloszlása és adott esetben egy részüket le lehet kapcsolni, így képhibák árán, de dinamikusan változtatható a kontraszt (local dimming). Ezt fejlesztik ezerrel, mert másba nem nagyon tudnak kapaszkodni a kontraszt növelését illetően.
BFI: A jó mozgásmegjelenítéshez az LCD-vel trükközni kell. Fekete képkockák beiktatásával kikerülhető, hogy az egymást követő két kép összemosódjon. E nélkül már nem érdemes TV-t venni. (Sajnos annyi néven nevezik, ahány gyártó van.)
Tehát ha LCD TV-t szeretnénk venni, lehetőleg VA paneles, Full Array LED-es, BFI-s legyen. Ezek csak a sarokpontok, de annyi tényező van még, hogy ebben a cikkben irreális méretek öltene, ha kitérnék rá. Szakértő teszteket kell olvasni konkrét termékekről! Például itt.
+ OLED:
Az új csoda. Organikus LED-ek, melyek úgy működnek, hogy maguk a pixelek világítanak, tehát háttérvilágítás híján, elképesztő kontraszt érhető el. Gyakorlatilag végtelen, de ki szoktak mérni 1:300.000 vagy hasonlóan nagy számokat. (Ugye, hogy milyen kevés az 1:500?) Kiváló betekintési szögek és remek színhelyesség jellemzik még. Nem sok hibája van, de a technológia fiatalságának köszönhetően, a 2016 előtti készülékek a sötét képeken anomáliákat produkáltak (az újakon már nem nagyon látható, sokat javultak), a mozgásmegjelenítés pedig még ma sem az igazi. (De ahogy mondtam is, sok embert egyáltalán nem zavar az ilyesmi. A szemeken múlik.)
Annyit tudni kell még róla, hogy minden gyártó szeretné a magáénak tudni ezt a technológiát, de elég problémás a fejlesztése. Anno a Samsung előállt egyetlen TV-vel, de mivel az általuk alkalmazott RGB színes OLED-ek nagyon különbözően öregedtek, a roppant ígéretes tulajdonságok ellenére, kénytelenek voltak leállni vele. Az LG egyfajta trükkel, színszűrőkkel módosítja a fehér OLED-ek színeit (WRGB) és mivel ezt levédette, a most kapható OLED TV-k, mind LG panellel vannak felszerelve. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire tesz jót az árversenynek. De csüggedni nem érdemes, szerencsére meredeken száguldanak lefelé az árak és akinek volt már szerencséje megkaparintani egy ilyen TV-t, nem igazán szeretne visszatérni semmilyen más technológiára. Ez a jó irány.
Általános tanácsok TV-hez:
– Az anyagiakat, az életszerűséget, a nézési távolságot és a TV-k általános elhelyezési szokásait figyelembe véve, szerintem az 50" (127 cm) a jó élményt nyújtó kategória alja. Tessék elővenni a mérőszalagot, és tessék megvizsgálni, hogy mennyire láthatóak a részletek egy rendes Blu-ray anyaggal!
– Kisebb TV-vel sokat lehet spórolni, de a jobb képminőséget jelentő csúcs vagy felső-középkategóriás LCD TV-k csak nagyobb méretben készülnek, OLED-ből pedig mindmáig 55" (140 cm) a legkisebb.
– Ha megfelelő pénzmennyiség áll rendelkezésre egy alap OLED TV-re, én nem nagyon látok olyan szempontot, amiért érdemesebb lenne bármilyen LCD TV-t venni.
– A HDR-t, a 4K-t egyelőre el kell felejteni. Előbbi kiforratlan, utóbbira kevés az anyag. Nem baj ha tudja a TV, hiszen lassan mindegyik tudni fogja, de ne ez legyen a szempont.
– Az anyagiakat úgy kell elképzelni, hogy ha az 50"-et (de inkább az 55"-et) vesszük alapul, akkor jelen állás szerint az elfogadható képminőség 250e forint környékén kezdődik. 10 ugyanolyan árú TV-ből kb. egy-kettő (1-2) ami minőségre jónak mondható. Drágábbaknál azért javul az arány, de mindenképpen szakértő tesztet kell olvasni előtte, mert nagyon nagy a szórás (nagyon).
– Ha fogalmad sincs minek magyarázok a képminőségről, akkor ragadj meg bármilyen lehetőséget (ismerős, barát, bemutatóterem), hogy rápillanthass egy rendesen beállított, kalibrált, nagy TV-re.
– Akármilyen csóró az ember, akármilyen szerények a megjelenítőnk képességei, mindig van mit javítani. Legalább amit tud, azt használjuk ki.
– A legtöbben arra is lusták, hogy az alap képi lehetőségeket végigfussák, pedig mindenképpen be kell állítani őket. A gyári beállítások sosem jók! Rengeteg tanácsot lehet olvasni az interneten és az adott készülékhez mindig utána is kell járni, de azért az alapokat könnyen össze lehet foglalni. Egy alap cikk. A lényeg:
+ A sötét részletek ne vesszenek el (fényerő, brightness)
+ A világos legyen világos, de ne vakítson (kontraszt, contrast)
+ A háttérvilágítást lehetőség szerint vissza kell fogni (backlight)
+ Az élességet általában nem kell bántani, de se elmosódott, se karcos ne legyen
+ A képmódosító eljárásokat mindet ki kell kapcsolni! Gondolok itt olyanokra, hogy: élénk színek, dinamikus xy, szappanopera effektus (minimumon engedélyezett csak a mozgásmegjelenítés javításához; Auto Motion, TruMotion, MotionFlow, IFC, meg még ki tudja hány néven illetik), stb.
Haladó szint:
– Ha már rááldozunk százezreket egy TV-re, szerintem megérdemel annyit, hogy tizen, huszon plusz ezredesből egy profi szakember műszerrel kalibrálja a képet. Fix fényerőt, színhelyes képet, megfelelő gamma értékeket kapunk, magyarul úgy fog kinézni a tartalom ahogy azt eredetileg megálmodták számunkra a készítők. A megjelenítőnk korlátainak megfelelően persze. Van egy mondás amit mindenhol hangoztatnak és nagyon igaz: Egy középszerű TV kalibrált állapotban jobb képet ad, mint egy csúcs TV rossz beállításokkal.
– A film lejátszása is elég összetett kérdés. Érdemes időt fordítani rá, de szerencsére erről már írtam korábban egy cikket: Filmek optimális lejátszása.
Újabb kitérő: Kíváncsiságomból kifolyólag, feltettem egy kérdést twitteren film- és sorozatkedvelőknek, hogy ők min nézik a néznivalót:
Ahogy sejtettem is, ideálisnak mondható méretű kijelzőt csak nagyon kevesen használnak. 63%-nak esélye sincs megközelíteni a moziélményt, 31% ugyan nincs teljesen veszett helyzetben, de igazából csupán 6% az, aki olyan méretű kijelzőt használ, amivel már érdemben lehet kezdeni valamit.Film (és sorozat) kedvelők! Ha otthon hódoltok a hobbitoknak, milyen kijelzőn nézitek a legtöbbször amit néztek?— cszn (@cszn83) 2017. január 27.
Nagyjából azt hiszem ennyit szerettem volna elmondani. Poén, de ezt csak úgy mindenféle előzetes terv nélkül kezdtem el írni, aztán nem bírtam abbahagyni. Valamiért muszáj volt kiadni magamból. Remélem van olyan, akinek tudtam segíteni vele. Azért összefoglalom, hogy szerintem mi a lényeg; hogy a technikai oldalt szem előtt tartva, mire is kell odafigyelnie az embernek, ha - csak nem sikerül kikerülnöm ezt a visszatetsző szót - igényesen szeretne hódolni ennek a remek hobbinak:
– Rendelkezésre álló szabad idő, nyugalom, zavartalanság/jó társaság, sötét.
– Adott távolsághoz mérten megfelelő méretű, jó minőségű kép. Költsünk milliókat, vagy legalább üljünk közelebb, esetleg bontsunk falat, fúrjunk, faragjunk. Nem kell félni a kijelzőtől sem: be kell állítani! Oda kell figyelni, hogy mivel játszunk le és ha tényleg fontosnak tartjuk, hogy helyesen jelenjen meg a kívánt tartalom, kalibráltatni kell.
– Fel kell csavarni a hangerőt! Legalább egy jó fejhallgatóra áldozzunk annyit, hogy megértsük mennyire fontos a hang az ideális élmény eléréséhez. A fejhallgató mellett, az anyagi lehetőségeinkhez mérten, szükség van egy nem túl rossz hangminőségű hangkeltő eszközre is. (Újfent mindenki figyelmébe ajánlom a hangprojektorokat.)
Jó filmezést!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése