2017. január 5.

La La Land

Kaliforniai álom
Damien Chazelle (2016)

Ilyen mennyiségben zúduló ajnározás és istenítés után, én már nem tudok mást tenni, mint hátralépni és csendben belesuttogni az internet sűrűjébe, hogy: OK, rendben. Számomra a Whiplash sokkal nagyobb élmény volt.

– Nem szeretem a musicaleket. Kivétel: Dancer in the Dark, Mouling Rouge!
– Nem érzem átütőnek a film struktúráját. Felfokozott elvárásokkal egyenetlennek tűnik. Először túl sok a zene, aztán szinte semmi, aztán megint csak arra koncentrál.
± A drámai részek sokkal jobban tetszenek, mint a koreográfiák és a zenei betétek. Valószínűleg ez azért van, mert...
– ...a zene nem a stílusom. Van pár megragadó dallam, aztán ennyi.
+ Ryan Gosling most is szimpatikus, de ez inkább Emma Stone filmje. A nyitójelenetében egyből varázsol. Hát adjanak ennek a lánynak végre rendes főszerepeket!
+ Vizuálisan nagyon rendben van.


Kicsit olyan érzésem van, mint a Némafilmessel. Miről is szólt az a film? Emlékszik még valaki? Nagyon jó élmény a La La Land, még az is lehet, hogy másodjára én is sokkal jobban megszeretem majd. Mégis inkább azt mondom, hogy nyugodjunk le szépen, mert amit most a sajtóban hallunk, az inkább a hypenak szól és nem a film valós érdemeinek.   7/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése