La La Land

Kaliforniai álom
Damien Chazelle (2016)

Ilyen mennyiségben zúduló ajnározás és istenítés után, én már nem tudok mást tenni, mint hátralépni és csendben belesuttogni az internet sűrűjébe, hogy: OK, rendben. Számomra a Whiplash sokkal nagyobb élmény volt.

– Nem szeretem a musicaleket. Kivétel: Dancer in the Dark, Mouling Rouge!
– Nem érzem átütőnek a film struktúráját. Felfokozott elvárásokkal egyenetlennek tűnik. Először túl sok a zene, aztán szinte semmi, aztán megint csak arra koncentrál.
± A drámai részek sokkal jobban tetszenek, mint a koreográfiák és a zenei betétek. Valószínűleg ez azért van, mert...
– ...a zene nem a stílusom. Van pár megragadó dallam, aztán ennyi.
+ Ryan Gosling most is szimpatikus, de ez inkább Emma Stone filmje. A nyitójelenetében egyből varázsol. Hát adjanak ennek a lánynak végre rendes főszerepeket!
+ Vizuálisan nagyon rendben van.


Kicsit olyan érzésem van, mint a Némafilmessel. Miről is szólt az a film? Emlékszik még valaki? Nagyon jó élmény a La La Land, még az is lehet, hogy másodjára én is sokkal jobban megszeretem majd. Mégis inkább azt mondom, hogy nyugodjunk le szépen, mert amit most a sajtóban hallunk, az inkább a hypenak szól és nem a film valós érdemeinek.   7/10

Megjegyzések