Zenenapló Update 2016.
2016. február - 2016. december
Hát eljött az idő. Az idő, amikor végre sikerült rávenni magam, hogy összeírjam, miket hallgattam hónapokon keresztül. Egy hónap híján egy évről van szó. Sok köszönet nincs benne; nagyon rövid véleményekről van szó. Amolyan lista szerűen, mert zenét hallgatni, foglalkozni vele, stb. nagyon kevés időm jut. A régi gyűjtemény válogatása is igen sok időt emésztett fel, aztán összeírva még azok sincsenek. Meg hát úgy néz ki, hogy a filmek végleg átvették a hatalmat a kevés szabad időm felett. (Példának okáért: 2013-ban 157 új filmet néztem és 121 új albumot hallgattam. Ez 2016-ban 162/~60. Beszédes.) Aztán persze majd meglátjuk. Új zenéket nem igen hallgattam, mert főleg ismerős előadók lemezeit kajtattam, meg a 2015-ös listákból táplálkoztam. Lássuk!
Earth
A Bureaucratic Desire for Extra-Capsular Extraction
(1991)
Alapmű. Kár, hogy nem így egyben jött ki eredetileg. A
Majical Cloudz
Are You Alone?
(2015)
Ki az a hülye aki ebben a lemezben csalódott? Majdnem átvertek. Szemetek! A-
Kings of Convenience
Quiet is the New Loud
(2001)
Magával ragadó és ezúttal gyengébb számok se nagyon vannak. I'm in love. A-
Choir of Young Believers
Grasque
(2016)
Na ez egy érdekes projekt. Veszettül erős hangulatú, ezért egyből rabul ejt. Elhivatottan kidolgozott a koncepciója, ennek megfelelően egybefolyik az összes szám, de a hosszú játékidő ellenére se válik fárasztóvá. Sőt! Agyonhallgattam. A-
Devo
Duty Now for the Future
(1979)
Elég vicces így majd 40 év távlatából olvasni, hogy mennyire lehúzták őket az akkori sajtóban. Lehet, hogy ez se hibátlan lemez, de egyrészt érdekes elegye a punk szintivel való megtámogatásának, a könnyedségnek, a fiatalos lendületnek, a remek zenei ötleteknek, a poénoknak és így tovább. Másrészt meg szinte nem is érdemeljük meg őket, annyira fasza íve van a lemeznek és annyira tele van energiával. Még ráfért pár egyedi érdekesség is a lemezre, mint pl. a nyitány és a Triumph of the Will. Utóbbi instant vált kedvenccé és tényleg mélyen megérint, főleg azután, hogy megtudtam miről is szól igazából. A-
Devo
New Traditionalists
(1981)
Beszarás, hogy mekkora hiány van a világban Devo éltetésből. Eszméletlen kúl zene ez még ma is. Elképesztő, hogy mennyi energiával tölt fel. Devo fever!!! A-
Deafheaven
New Bermuda
(2015)
Ritka amikor ilyen nyilvánvaló módon, okos döntések nyomán vesz jó irányt egy nehéz zenei projekt. Lenyírbálták a dagályt (negyed órával rövidebb elődjénél), kicsit bátrabban nyitnak a dallamok felé, közben ügyesebben, technikásabban használják a gitárokat, összességében is kicsit populárisabb lett az egész hangulata, de még közel se annyira, hogy esetleg fel lehessen róni hibaként. A-
Real Lies
Real Life
(2015)
Happy Mondays, New Order, Stereo MC's stb. mind egybegyúrva és szépen kidolgozottan előadva. Az 2016.-os év első nagy rápörgése (igaz ez is tavalyi lemez) és ez egy kicsit most visszaadta a hitemet, hogy érdemes még érdekes zenei projekteket várni. Nem nehéz kiemelni a One Club Town-t, de egyébként is nagyon egységes és végig szuper lemez. A-
David Bowie
Blackstar
(2016)
Az első 2016-os album amit hallgattam. Ennek megfelelően, stílusosan egy megkerülhetetlen ikon utolsó alkotása. Eszméletlen nagy élmény, egy örökké fiatal elme utolsó szárnyalása. Pedig általában a nagy koponyák rosszul öregszenek, különösen ha zenéről van szó. Rengeteg energia és ötlet van benne. Igazából most döbbenek csak rá, hogy mennyire fontos ember volt ő a mindenkori kultúra fejlődése szempontjából. Majd valamikor biztos sikerül felfogni, hogy elment. :( A-
Andy Stott
Too Many Voices
(2016)
Nehezen adja magát, de tedd csak fel azt a fejhallgatót, tekerd fel a hangerőt és aztán mondd azt, hogy helósziadeszarazújendisztott! Ugye hogy nem megy. Mondjuk ez tipikusan az a zene, amihez kell a jó hangcucc, mert különben a nagyon alacsony mélyeket vagy nem is hallod vagy csúnyán el vannak kenve. A-
Erlend Øye
Unrest
(2003)
Egy álmodozósabb, elmélázósabb, elektronikus Kings of Convenience elég jól jön bármikor. Nagyon jó lemez, na. B+
Car Seat Headrest
Teens of Style
(2015)
Nagyon kicsi hiányzik ahhoz, hogy tényleg totál beleszeressek. Agyonhallgattam. B+
Talking Heads
Talking Heads: 77
(1977)
Nem ez a legjobb lemezük, de csiszolatlanságában már látni a rengeteg lehetőséget és elképesztő energia van benne. B+
Lower Dens
Escape from Evil
(2015)
Egész új hang, kerek, átgondolt lemez. Nem hibátlan, de nagyon élvezetes. B+
Levon Vincent
Levon Vincent
(2015)
Hangzásra, a számok szerkezetére teljesen szokványos, de albumként változatos és amíciózus is egyben. Remek. B+
Illum Sphere
Second Sight EP
(2016)
Ilyenből jöhetne még nagyon sok. B+
Sunn O)))
Kannon
(2015)
Vissza a gyökerekhez. Ez sokkal jobban megy nekik, mint az utóbbi, kicsit útkereső jellegű, esetlen kollaborációk. B+
Neon Indian
Psychic Chasms
(2009)
Szipi-szupi cukiság, több aggyal, mint az elsőre látszik. B+
Rae Sremmurd
SremmLife
(2015)
Bármennyire is szimpatikus ez a projekt, nekem a niggereskedésből még ennyi is sok, pedig ők nem éppen szokványos niggereskedők. Rövidebben jobb lenne, de elég inspiráló és ötletes. B+
The Apartments
No Song, No Spell, No Madrigal
(2015)
Középkorú apukarokk. Kényelmes, megnyugtatóan dallamos és minden hangulatból a beletörődés, a nagybetűs Peace érzés, a homecoming árad. Viszont kurvára egységes és kellemes. B+
Tortoise
TNT
(1998)
Na akkor ezek szerint van nekik olyan lemezük is, ami egyben is jónak mondható. Persze ez is hosszabb mint kéne. B+
Kleerup
Kleerup
(2008)
Nem tudom, hogy ez 2008-ban mennyire számított progresszívnek, de most már nyilván semennyire. Viszont elég jó lemez, akárhogy is nézzük. B+
King Midas Sound / Fennesz
Edition 1
(2015)
Szeretném nagyon szeretni, de van egy olyan érzésem, hogy ebben a projektben Fennesz a gyenge tényező. Amikor ritmus és dallam van jelen, él a lemez, amikor ambientkednek csak a ritmus hiányát érzem. Elhallgatható akár sokszor is, de sajnos az egységesség nagyon hiányzik belőle. B
The Cure
Wish
(1992)
Az első lemez ami a középszer felé hajlik. Kicsit több benne az ismétlés, kevesebb az ihlet, inkább rutinszerűnek tűnik és ezáltal hangyányit unalmas is pár helyen. Lehetne csalódás is, de mivel tudtam előre, hogy ez a sorsa a zenekarnak, így csak csendben konstatálom a helyzetet. Nameg ilyen lemezek után! B
Peaking Lights
Lucifer
(2012)
Ez egy kellemes, jó kis hallgatnivaló. B
Julia Holter
Have You In My Wilderness
(2015)
Újra megróbálkoztam Holter kisasszonnyal és most kellemesen meg is lepett. Nem tetszik az egész, de összességében nagyon kellemes és újszerű hangulatú. B
Radio 4
Gotham!
(2002)
Az első négy számért bárki fél karját odaadnám. Utána leül, ez nem áll jól neki, amikor meg újra fel akar állni, akkor már nem sikerül. B
Miguel
Wildheart
(2015)
Tippre ez egy hatalmas siker lehet, meg rettentő menő meg minden, szóval bizonyára mindenki kurvára megmondta anno a véleményét róla. Na most én is elértem idáig. Vállalható r'n'b mutáció, de nem hoz különösebben lázba. Pár remek szám, de a zöme is tényleg rendben van. Nagyjából fele maradt meg. B
Terry Riley
A Rainbow In Curved Air
(1969)
Tulajdonképpen nem rossz, de nem hinném, hogy az életem hátralevő részében nagyon szükségem lenne efajta vakerászásra. B
Miike Snow
Miike Snow
(2009)
Jó a hangzás és van pár jó dal, de összességében az írás elég gyengusz. B
Oneohtrix Point Never
Garden of Delete
(2015)
Vannak jó momentumok, de mint számok, vagy mint lemez, nehéz lenne egy jónál többet mondani rá. A struktúra és az ívek nem az erőssége sajnos. Félkész állapotnak tűnik. B
Blood Orange
Freetown Sound
(2016)
Túl simulékony és megalkuvó, túl légies, de annyira, hogy csak úgy észrevétlen elillal a fülem mellett. Amúgy kb. ugyanazt hozza mint az előző lemez. Nekem nem kell belőle kettő. B-
Floating Point
Elaenia
(2015)
Sok vizet nem zavar, de legalább nem szar. B-
The Rapture
In the Grace of Your Love
(2011)
Jó ez. Zeneileg tök okés, de a dallamvilág nagyon nem fekszik nekem. B-
Prince
Controversy
(1981)
Not my cup of tea. B-
Shamir
Ratchet
(2015)
Van olyan hangulat, amikor ez működőképes, de ez az izgágasága alapból elég fárasztó. Sok a töltelék is. B-
Thundercat
The Beyond / Where the Giants Roam
(2015)
Ezt a lemezhosszúságot nehezen értelmezem, ahogy ezeket a rövid, semerre se tartó számokat is. B-
Girlpool
Before The World Was Big
(2015)
Esetleg azoknak érdekes lehet, akiknek jelent valamit amirű beszélnek. Számomra kicsit idegesítőek. C+
Dj Paypal
Sold Out
(2015)
Na akkor ilyet is hallottam. C+
Dej Loaf
#AntSeeThatsTheThing EP
(2015)
Nem kapcsoltam ki, az már nagy szó, de egyértelműen not my kinda shit. C+
Simian
Chemistry Is What We Are
(2001)
Be kéne rakni valami zenét nem? Vagy szólt valami? C+
Illum Sphere
Ghosts of then and now
(2014)
A Second Sight EP után elég lelombozó. C+
Destroyer
Poison Season
(2015)
Idegesít a hangja és az énekstílusa és a modorossága, zeneileg így képtelen vagyok odafigyelni rá. C+
Jenny Hval
Apocalypse, Girl
(2015)
Kis drága művészlélek, aki kapott némi figyelmet. Ilyen lányok tucatnyian futkároznak minden bölcsészbuliban. Végig az ingerküszöb alatt mozog, nem értem miért kéne ezt hallgatnia bárkinek is. C+
Chairlift
Moth
(2016)
Próbálnak szépen a kalandozó énekre játszani, ami egymagában még érdekes is lehetne, de a zenével együtt semmiféle egységben nincs és így zavart kelt. A zene meg semmilyen. Ezt elrendeztem. C+
Sleater Kinney
No Cities to Love
(2015)
Minden téren átlagos rockzene, a frontember különösen erőtlen és jelentéktelen. C+
AlunaGeorge
Body Music
(2013)
Egy óra nyolc percig szólnak az egymástól megkülöböztethetetlen számok, nagyon érdekes alapokkal, agyonénekelten, az énekesen kívül senkit nem izgató szövegekkel, megjegyezhetetlen dallamokkal és így tovább. C+
Dawn Richard
Blackheart
(2015)
Akkor részemről ez a nu r'n'b vagy akárminek is hívják, kifújt. Igazából ez lehet, hogy inkább az újkori dance-elektro izé örület és az r'n'b keveréke, de ez semmit nem változtat azon, hogy nem jó. Helyenként emlékeztet a Weeknd korai, ihletett korszakára, de sajnos végül inkább az érdektelen folytatáshoz hasonlít. C+
Waxahatchee
Ivy Tripp
(2015)
Ha nincs elegendő ötlet, akkor nem kell lemezt kiadni. Ilyen egyszerű az én kényelmes szemszögemből. C+
Prurient
Frozen Niagara Falls
(2015)
Volt egy fölös death-metál énekesük. Komolyra fordítva a szót, ez azért még nekem is sok. Kinek van ideje ennyi süvítésre, sistergésre és egyéb zajra? C+
Mr. Fingers
Introduction
(1992)
Gondolom ez ilyen contest nyertes, amiben az volt a cél, hogy kiöljenek minden izgalmat a zenéből. Nem hiszem, hogy létezik ennél középszerűbb zene. C
Hát eljött az idő. Az idő, amikor végre sikerült rávenni magam, hogy összeírjam, miket hallgattam hónapokon keresztül. Egy hónap híján egy évről van szó. Sok köszönet nincs benne; nagyon rövid véleményekről van szó. Amolyan lista szerűen, mert zenét hallgatni, foglalkozni vele, stb. nagyon kevés időm jut. A régi gyűjtemény válogatása is igen sok időt emésztett fel, aztán összeírva még azok sincsenek. Meg hát úgy néz ki, hogy a filmek végleg átvették a hatalmat a kevés szabad időm felett. (Példának okáért: 2013-ban 157 új filmet néztem és 121 új albumot hallgattam. Ez 2016-ban 162/~60. Beszédes.) Aztán persze majd meglátjuk. Új zenéket nem igen hallgattam, mert főleg ismerős előadók lemezeit kajtattam, meg a 2015-ös listákból táplálkoztam. Lássuk!
Earth
A Bureaucratic Desire for Extra-Capsular Extraction
(1991)
Alapmű. Kár, hogy nem így egyben jött ki eredetileg. A
Majical Cloudz
Are You Alone?
(2015)
Ki az a hülye aki ebben a lemezben csalódott? Majdnem átvertek. Szemetek! A-
Kings of Convenience
Quiet is the New Loud
(2001)
Magával ragadó és ezúttal gyengébb számok se nagyon vannak. I'm in love. A-
Choir of Young Believers
Grasque
(2016)
Na ez egy érdekes projekt. Veszettül erős hangulatú, ezért egyből rabul ejt. Elhivatottan kidolgozott a koncepciója, ennek megfelelően egybefolyik az összes szám, de a hosszú játékidő ellenére se válik fárasztóvá. Sőt! Agyonhallgattam. A-
Devo
Duty Now for the Future
(1979)
Elég vicces így majd 40 év távlatából olvasni, hogy mennyire lehúzták őket az akkori sajtóban. Lehet, hogy ez se hibátlan lemez, de egyrészt érdekes elegye a punk szintivel való megtámogatásának, a könnyedségnek, a fiatalos lendületnek, a remek zenei ötleteknek, a poénoknak és így tovább. Másrészt meg szinte nem is érdemeljük meg őket, annyira fasza íve van a lemeznek és annyira tele van energiával. Még ráfért pár egyedi érdekesség is a lemezre, mint pl. a nyitány és a Triumph of the Will. Utóbbi instant vált kedvenccé és tényleg mélyen megérint, főleg azután, hogy megtudtam miről is szól igazából. A-
Devo
New Traditionalists
(1981)
Beszarás, hogy mekkora hiány van a világban Devo éltetésből. Eszméletlen kúl zene ez még ma is. Elképesztő, hogy mennyi energiával tölt fel. Devo fever!!! A-
Deafheaven
New Bermuda
(2015)
Ritka amikor ilyen nyilvánvaló módon, okos döntések nyomán vesz jó irányt egy nehéz zenei projekt. Lenyírbálták a dagályt (negyed órával rövidebb elődjénél), kicsit bátrabban nyitnak a dallamok felé, közben ügyesebben, technikásabban használják a gitárokat, összességében is kicsit populárisabb lett az egész hangulata, de még közel se annyira, hogy esetleg fel lehessen róni hibaként. A-
Real Lies
Real Life
(2015)
Happy Mondays, New Order, Stereo MC's stb. mind egybegyúrva és szépen kidolgozottan előadva. Az 2016.-os év első nagy rápörgése (igaz ez is tavalyi lemez) és ez egy kicsit most visszaadta a hitemet, hogy érdemes még érdekes zenei projekteket várni. Nem nehéz kiemelni a One Club Town-t, de egyébként is nagyon egységes és végig szuper lemez. A-
David Bowie
Blackstar
(2016)
Az első 2016-os album amit hallgattam. Ennek megfelelően, stílusosan egy megkerülhetetlen ikon utolsó alkotása. Eszméletlen nagy élmény, egy örökké fiatal elme utolsó szárnyalása. Pedig általában a nagy koponyák rosszul öregszenek, különösen ha zenéről van szó. Rengeteg energia és ötlet van benne. Igazából most döbbenek csak rá, hogy mennyire fontos ember volt ő a mindenkori kultúra fejlődése szempontjából. Majd valamikor biztos sikerül felfogni, hogy elment. :( A-
Andy Stott
Too Many Voices
(2016)
Nehezen adja magát, de tedd csak fel azt a fejhallgatót, tekerd fel a hangerőt és aztán mondd azt, hogy helósziadeszarazújendisztott! Ugye hogy nem megy. Mondjuk ez tipikusan az a zene, amihez kell a jó hangcucc, mert különben a nagyon alacsony mélyeket vagy nem is hallod vagy csúnyán el vannak kenve. A-
Erlend Øye
Unrest
(2003)
Egy álmodozósabb, elmélázósabb, elektronikus Kings of Convenience elég jól jön bármikor. Nagyon jó lemez, na. B+
Car Seat Headrest
Teens of Style
(2015)
Nagyon kicsi hiányzik ahhoz, hogy tényleg totál beleszeressek. Agyonhallgattam. B+
Talking Heads
Talking Heads: 77
(1977)
Nem ez a legjobb lemezük, de csiszolatlanságában már látni a rengeteg lehetőséget és elképesztő energia van benne. B+
Lower Dens
Escape from Evil
(2015)
Egész új hang, kerek, átgondolt lemez. Nem hibátlan, de nagyon élvezetes. B+
Levon Vincent
Levon Vincent
(2015)
Hangzásra, a számok szerkezetére teljesen szokványos, de albumként változatos és amíciózus is egyben. Remek. B+
Illum Sphere
Second Sight EP
(2016)
Ilyenből jöhetne még nagyon sok. B+
Sunn O)))
Kannon
(2015)
Vissza a gyökerekhez. Ez sokkal jobban megy nekik, mint az utóbbi, kicsit útkereső jellegű, esetlen kollaborációk. B+
Neon Indian
Psychic Chasms
(2009)
Szipi-szupi cukiság, több aggyal, mint az elsőre látszik. B+
Rae Sremmurd
SremmLife
(2015)
Bármennyire is szimpatikus ez a projekt, nekem a niggereskedésből még ennyi is sok, pedig ők nem éppen szokványos niggereskedők. Rövidebben jobb lenne, de elég inspiráló és ötletes. B+
The Apartments
No Song, No Spell, No Madrigal
(2015)
Középkorú apukarokk. Kényelmes, megnyugtatóan dallamos és minden hangulatból a beletörődés, a nagybetűs Peace érzés, a homecoming árad. Viszont kurvára egységes és kellemes. B+
Tortoise
TNT
(1998)
Na akkor ezek szerint van nekik olyan lemezük is, ami egyben is jónak mondható. Persze ez is hosszabb mint kéne. B+
Kleerup
Kleerup
(2008)
Nem tudom, hogy ez 2008-ban mennyire számított progresszívnek, de most már nyilván semennyire. Viszont elég jó lemez, akárhogy is nézzük. B+
King Midas Sound / Fennesz
Edition 1
(2015)
Szeretném nagyon szeretni, de van egy olyan érzésem, hogy ebben a projektben Fennesz a gyenge tényező. Amikor ritmus és dallam van jelen, él a lemez, amikor ambientkednek csak a ritmus hiányát érzem. Elhallgatható akár sokszor is, de sajnos az egységesség nagyon hiányzik belőle. B
The Cure
Wish
(1992)
Az első lemez ami a középszer felé hajlik. Kicsit több benne az ismétlés, kevesebb az ihlet, inkább rutinszerűnek tűnik és ezáltal hangyányit unalmas is pár helyen. Lehetne csalódás is, de mivel tudtam előre, hogy ez a sorsa a zenekarnak, így csak csendben konstatálom a helyzetet. Nameg ilyen lemezek után! B
Peaking Lights
Lucifer
(2012)
Ez egy kellemes, jó kis hallgatnivaló. B
Julia Holter
Have You In My Wilderness
(2015)
Újra megróbálkoztam Holter kisasszonnyal és most kellemesen meg is lepett. Nem tetszik az egész, de összességében nagyon kellemes és újszerű hangulatú. B
Radio 4
Gotham!
(2002)
Az első négy számért bárki fél karját odaadnám. Utána leül, ez nem áll jól neki, amikor meg újra fel akar állni, akkor már nem sikerül. B
Miguel
Wildheart
(2015)
Tippre ez egy hatalmas siker lehet, meg rettentő menő meg minden, szóval bizonyára mindenki kurvára megmondta anno a véleményét róla. Na most én is elértem idáig. Vállalható r'n'b mutáció, de nem hoz különösebben lázba. Pár remek szám, de a zöme is tényleg rendben van. Nagyjából fele maradt meg. B
Terry Riley
A Rainbow In Curved Air
(1969)
Tulajdonképpen nem rossz, de nem hinném, hogy az életem hátralevő részében nagyon szükségem lenne efajta vakerászásra. B
Miike Snow
Miike Snow
(2009)
Jó a hangzás és van pár jó dal, de összességében az írás elég gyengusz. B
Oneohtrix Point Never
Garden of Delete
(2015)
Vannak jó momentumok, de mint számok, vagy mint lemez, nehéz lenne egy jónál többet mondani rá. A struktúra és az ívek nem az erőssége sajnos. Félkész állapotnak tűnik. B
Blood Orange
Freetown Sound
(2016)
Túl simulékony és megalkuvó, túl légies, de annyira, hogy csak úgy észrevétlen elillal a fülem mellett. Amúgy kb. ugyanazt hozza mint az előző lemez. Nekem nem kell belőle kettő. B-
Floating Point
Elaenia
(2015)
Sok vizet nem zavar, de legalább nem szar. B-
The Rapture
In the Grace of Your Love
(2011)
Jó ez. Zeneileg tök okés, de a dallamvilág nagyon nem fekszik nekem. B-
Prince
Controversy
(1981)
Not my cup of tea. B-
Shamir
Ratchet
(2015)
Van olyan hangulat, amikor ez működőképes, de ez az izgágasága alapból elég fárasztó. Sok a töltelék is. B-
Thundercat
The Beyond / Where the Giants Roam
(2015)
Ezt a lemezhosszúságot nehezen értelmezem, ahogy ezeket a rövid, semerre se tartó számokat is. B-
Girlpool
Before The World Was Big
(2015)
Esetleg azoknak érdekes lehet, akiknek jelent valamit amirű beszélnek. Számomra kicsit idegesítőek. C+
Dj Paypal
Sold Out
(2015)
Na akkor ilyet is hallottam. C+
Dej Loaf
#AntSeeThatsTheThing EP
(2015)
Nem kapcsoltam ki, az már nagy szó, de egyértelműen not my kinda shit. C+
Simian
Chemistry Is What We Are
(2001)
Be kéne rakni valami zenét nem? Vagy szólt valami? C+
Illum Sphere
Ghosts of then and now
(2014)
A Second Sight EP után elég lelombozó. C+
Destroyer
Poison Season
(2015)
Idegesít a hangja és az énekstílusa és a modorossága, zeneileg így képtelen vagyok odafigyelni rá. C+
Jenny Hval
Apocalypse, Girl
(2015)
Kis drága művészlélek, aki kapott némi figyelmet. Ilyen lányok tucatnyian futkároznak minden bölcsészbuliban. Végig az ingerküszöb alatt mozog, nem értem miért kéne ezt hallgatnia bárkinek is. C+
Chairlift
Moth
(2016)
Próbálnak szépen a kalandozó énekre játszani, ami egymagában még érdekes is lehetne, de a zenével együtt semmiféle egységben nincs és így zavart kelt. A zene meg semmilyen. Ezt elrendeztem. C+
Sleater Kinney
No Cities to Love
(2015)
Minden téren átlagos rockzene, a frontember különösen erőtlen és jelentéktelen. C+
AlunaGeorge
Body Music
(2013)
Egy óra nyolc percig szólnak az egymástól megkülöböztethetetlen számok, nagyon érdekes alapokkal, agyonénekelten, az énekesen kívül senkit nem izgató szövegekkel, megjegyezhetetlen dallamokkal és így tovább. C+
Dawn Richard
Blackheart
(2015)
Akkor részemről ez a nu r'n'b vagy akárminek is hívják, kifújt. Igazából ez lehet, hogy inkább az újkori dance-elektro izé örület és az r'n'b keveréke, de ez semmit nem változtat azon, hogy nem jó. Helyenként emlékeztet a Weeknd korai, ihletett korszakára, de sajnos végül inkább az érdektelen folytatáshoz hasonlít. C+
Waxahatchee
Ivy Tripp
(2015)
Ha nincs elegendő ötlet, akkor nem kell lemezt kiadni. Ilyen egyszerű az én kényelmes szemszögemből. C+
Prurient
Frozen Niagara Falls
(2015)
Volt egy fölös death-metál énekesük. Komolyra fordítva a szót, ez azért még nekem is sok. Kinek van ideje ennyi süvítésre, sistergésre és egyéb zajra? C+
Mr. Fingers
Introduction
(1992)
Gondolom ez ilyen contest nyertes, amiben az volt a cél, hogy kiöljenek minden izgalmat a zenéből. Nem hiszem, hogy létezik ennél középszerűbb zene. C
Megjegyzések
Megjegyzés küldése