2017. január 27.

Showgirls

Paul Verhoeven (1995)

Ezzel a kuriózummal kapcsolatban bármit is írok le, egészen biztos, hogy egyedül vagyok a véleményemmel. Nem mintha szoktam volna, de nagyszabású cikkbe nem is fognék bele. Inkább csak észrevételeim vannak, mert tényleg nehéz értelmezni, ugyanakkor vég nélkül lehetne beszélni róla. Egyébként rémlenek részletek belőle, de teljes egészében azt hiszem most láttam először.


Röviden kb. annyival lehet összegezni, hogy rossznak rossz, de nem úgy rossz, hogy teljesen trash-ként lehessen élvezni, jónak meg csak Verhoeven egyedi stílusát ismerve lehet valamennyire jónak tekinteni. Azt viszont semmiképpen nem lehet kijelenteni, hogy ne lenne szórakoztató. Pörgős, látványos, tele van ugrabugráló, meztelen, gazellatestű nőkkel, szexszel, zenével, de a cselekményt is nagy arányban alakítja ármány, bosszú, becsvágy, irigység, élvhajhászat, hedonizmus és még sorolhatnám sokáig. Magyarul nem lehet nem ámulva nézni. Főleg ha olyan nonszensz jelenetekről van szó, mint a medencés szexjelenet. Ilyet tényleg nem lehet minden nap látni. Egyértelműen irányt tévesztett a film. Nem áll össze az extravagáns látvány a mondanivalóval, szatírának csak megkötésekkel lehet nevezni, szürrealizmusnak vagy más torzító hatású művészi ambíciónak meg nincs jele. Aztán ott van a színészi munka. Elizabeth Berkley csapnivaló, de legalább nem tudom levenni róla a szemem, és tulajdonképpen a többiek sem jobbak nála, mivel ugyanannyira hiteltelenek a mondatok az ő szájukból is. Szóval akárhogy nézzük, elképesztő! Soha nem volt és valószínűleg nem is nagyon lesz már ilyen film mint ez. Egy csoda, hogy létrejöhetett. Tényleg, minden emberből mást hoz ki, viszont mindenkinek rettentő markáns véleménye van róla. Egyszer muszáj megnézni.   5/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése