Re-Animator
Reanimátor
Stuart Gordon (1985)
Kicsit undorító, kicsit perverz, de ezeken túl inkább egy középutas ál-sci-fi-horror-komédia. Szóval olyan stílusok keveréke, amiből elméletileg egy izgalmas elegynek kellene kikeverednie. Nagyjából úgy vagyok vele, mint a giallokkal. A 80-as évek filmjei jóval kezdetlegesebbek, kevésbé kiforrottak, mint a mai filmek. Általában ebben rejlik a bájuk, hiszen azzal, hogy mára ennyire specializálódtak és lehatárolódtak az ijesztgetős, a slasher és a többi stílusok, nagyon kevés az innováció bennük. Most mégis itt állok eme film előtt és nagyon nehéz helyzetben vagyok vele. Tele van ötletekkel, saját stílusa van és mégsem tudom élvezni. Se komolyan venni nem tudom (nyilván nem is lehet), se nem annyira komolytalan, hogy tényleg vicces legyen. Kénytelen vagyok elismerni, de nem tudok elmenni amellett a gondolat mellett, hogy ez is csak egy állomás volt a filmtörténetben. Ezen is túl kellett lépni, mert az átélhetősége gyenge, a színészi játék banális és gyanítom az sem véletlen, hogy ezek a gonosz tudósos, kísérletezős maszlagok gyakorlatilag eltűntek mára. 5/10
Nagy pozitívum az intenzív, játékos zene és Barbara Crampton. Te jó ég!
Stuart Gordon (1985)
Kicsit undorító, kicsit perverz, de ezeken túl inkább egy középutas ál-sci-fi-horror-komédia. Szóval olyan stílusok keveréke, amiből elméletileg egy izgalmas elegynek kellene kikeverednie. Nagyjából úgy vagyok vele, mint a giallokkal. A 80-as évek filmjei jóval kezdetlegesebbek, kevésbé kiforrottak, mint a mai filmek. Általában ebben rejlik a bájuk, hiszen azzal, hogy mára ennyire specializálódtak és lehatárolódtak az ijesztgetős, a slasher és a többi stílusok, nagyon kevés az innováció bennük. Most mégis itt állok eme film előtt és nagyon nehéz helyzetben vagyok vele. Tele van ötletekkel, saját stílusa van és mégsem tudom élvezni. Se komolyan venni nem tudom (nyilván nem is lehet), se nem annyira komolytalan, hogy tényleg vicces legyen. Kénytelen vagyok elismerni, de nem tudok elmenni amellett a gondolat mellett, hogy ez is csak egy állomás volt a filmtörténetben. Ezen is túl kellett lépni, mert az átélhetősége gyenge, a színészi játék banális és gyanítom az sem véletlen, hogy ezek a gonosz tudósos, kísérletezős maszlagok gyakorlatilag eltűntek mára. 5/10
Nagy pozitívum az intenzív, játékos zene és Barbara Crampton. Te jó ég!