The Trip
Michael Winterbottom (2010)
Fésületlen, improvizatív beszélgetések két barát közt, egy jól kitalált keretben, fontos mondanivalóval. Ilyen esetben nyilván a főszereplők karizmáján, sodró erejű társalgásán, a hecceléseken, szívatásokon múlik minden, de Steve Coogant ismerve, eleve nem számoltam, hogy ezzel gond lesz. Rob Brydon pedig simán fel tud nőni hozzá. Gondolom régi ismeretség lehet az övék, mert a néha igen sértő beszólások - kinek milyen kedve van - simán lepattannak a másikról, hogy aztán öt perc vagy negyed óra múlva legalább ugyanolyan erővel vissza tudjon vágni.
Coogan rossz passzban van, mert megfeneklett a karrierje és a végeláthatatlan, nőügyek is egyre kevésbé kielégítőek. Itt jön a képbe Brydon és tökéletes (?) családi élete. Egyfajta kényszer szülte az egy hét összezártságukat, de a barátok azért barátok, hogy akármennyire is különböznek egymástól, elfogadják és segítsék a másikat. Nem szokványos ez a fajta megközelítés, gyengén fényképezett, kapkodó és egyenetlen, de minden szegletéből a jó szándék és a profizmus árad. Winterbottom ezt is simán megteheti, mert tudja, hogy két ilyen figurával nem kell agyongörcsölnie magát a megvalósítási formán. Nagyon jól tudja, hogy mi az amitől működik egy film. Pont annyit foglalkozott a kérdéssel, amennyit kellett. Felszabadult, laza, nagyon jó élmény. 7/10
Fésületlen, improvizatív beszélgetések két barát közt, egy jól kitalált keretben, fontos mondanivalóval. Ilyen esetben nyilván a főszereplők karizmáján, sodró erejű társalgásán, a hecceléseken, szívatásokon múlik minden, de Steve Coogant ismerve, eleve nem számoltam, hogy ezzel gond lesz. Rob Brydon pedig simán fel tud nőni hozzá. Gondolom régi ismeretség lehet az övék, mert a néha igen sértő beszólások - kinek milyen kedve van - simán lepattannak a másikról, hogy aztán öt perc vagy negyed óra múlva legalább ugyanolyan erővel vissza tudjon vágni.
Coogan rossz passzban van, mert megfeneklett a karrierje és a végeláthatatlan, nőügyek is egyre kevésbé kielégítőek. Itt jön a képbe Brydon és tökéletes (?) családi élete. Egyfajta kényszer szülte az egy hét összezártságukat, de a barátok azért barátok, hogy akármennyire is különböznek egymástól, elfogadják és segítsék a másikat. Nem szokványos ez a fajta megközelítés, gyengén fényképezett, kapkodó és egyenetlen, de minden szegletéből a jó szándék és a profizmus árad. Winterbottom ezt is simán megteheti, mert tudja, hogy két ilyen figurával nem kell agyongörcsölnie magát a megvalósítási formán. Nagyon jól tudja, hogy mi az amitől működik egy film. Pont annyit foglalkozott a kérdéssel, amennyit kellett. Felszabadult, laza, nagyon jó élmény. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése